Mennyire egyszerű. Mennyire zsigeri. Mennyire tisztán szép.
Ének-zene az általános iskolák számára. Tovatűnt emlékek, valahova mélyre temetettek, kellemesek és persze kellemetlenek is, de azokat hagyjuk el, mint ahogy a ballasztot dobálják ki a léghajóból. Csak a dallam- meg a szövegmadeleine maradjon.
Gyűjtötte Kodály Zoltán 1922-ben Pásztón. Három versszakból kettő onnan, egy Szegedről. Van belőle gyermek- és vegyeskari változat is, de éneklik nők és férfiak is, szólóban, kórusban. És működik koncertteremben, iskolaaulában, arénában, napfényben, közterületen egyaránt. Bárhol, de leginkább talán a csillagos ég alatt.
