Világhírű zeneművészek és a jövő muzsikus sztárjai, nagy hatású zenetanárok és más szakmában sikeressé vált, ám a muzsikálástól, az „Istvántól” soha el nem szakadó egykori növendékek – ők az Istvánosok. 45 portré, amelyben a közös pont a 2024-ben 70 éves Szent István Filharmonikusok.
„Amikor megérkeztem az iskolába, már megvolt az az elhatározásom, hogy orvosként szeretnék majd dolgozni. Arra készültem, hogy a felvételi és az érettségi sikerüljön – nekem ez volt a kihívás amellett, hogy én nagyon szerettem volna a zenével foglalkozni, de megvolt, hogy mi az én utam. Akik nekem emiatt fontosak voltak, azok közismereti tárgyakat oktató tanárok. Sok jó tanárom volt, akiket én közülük kiemelnék, az Juhász tanárnő, aki a biológia érettségire segített felkészülni, és Komáromi tanárnő, aki a fizika érettségire segített felkészülni. Nagyon hálás vagyok azért, hogy tudtak a saját idejükből és energiájukból áldozni arra, hogy nekem segítsenek.”
„Orvosként kutatói hátterem van. Ha ezt a kutatói attitűdöt, gondolkodást kicsit kontrasztba állítjuk a zenével, az érzelmekkel, az impulzusokkal, akkor szerintem biztos, hogy van különbség a két világ között, de azt hiszem, hogy nagyon jól ki is egészítik egymást. Szerintem ez az iskola szellemiségében is jól megjelent: én mindig otthon tudtam érezni magam az osztályomban, a zenészek között, és inspiráló volt velük együtt alkotni, lenni, barátkozni, beszélgetni.”
„Nagyon örülök neki, hogy innen tudtam elkezdeni a pályafutásomat. Számomra nagyon erős indíttatás volt, hogy itt lehetőségem volt arra, hogy egyszerre többféle impulzus érjen, és fiatalként megélhessem azt, hogy a zenével és a tanulással foglalkozhatok, és közben készülhetek arra a pályára, amit elterveztem magamnak.”