Világhírű zeneművészek és a jövő muzsikus sztárjai, nagy hatású zenetanárok és más szakmában sikeressé vált, ám a muzsikálástól, az „Istvántól” soha el nem szakadó egykori növendékek – ők az Istvánosok. 45 portré, amelyben a közös pont a 2024-ben 70 éves Szent István Filharmonikusok. Ezúttal Bocsi Botondot kérdeztük.
„Zeneiskolás éveim alatt, tehát alapfokon kezdtem hegedülni tanulni. Az első pár év a hangszerből adódóan nehézkes volt, viszont utána egész jó útra tértem. Elkezdtem versenyekre járni, az akkori tanárom, akinek szintén nagyon hálás vagyok mindenért, elkezdett versenyekre vinni, ahol eredményeket értem el, és ezután ő javasolta a konzervatóriumot megelőző két-három évben, hogy érdemes lenne elgondolkodni, hogy esetleg ezt az utat válasszam.”
„Fantasztikus a légkör az egész iskolában. A közösségi terekben mindig nagyon jó a hangulat, nagyon értékes és szakmailag hasznos beszélgetéseket tudunk folytatni egymással, illetve mindig megtaláljuk a közös hangot, és tudunk segítséget is kérni egymástól, akár lelki, akár más téren. Próbálunk minél több időt együtt tölteni. Nagyon segítőkész és szociálisan pozitív a légkör az iskolában. Mind a szaktanárokhoz, mind a közismereti tanárokhoz tudunk segítségért fordulni, és ők ezt a lehető legkészségesebben meg is adják.
„Most elérkeztem a negyedik év végéhez, de terészetesen már nagyon régóta pörgettem magamban a gondolatot, hogy hogyan tovább. Két évvel ezelőtt nyáron volt lehetőségem részt venni egy Amszterdamban megrendezett kurzuson, aminek nagyon beleszerettem a hangulatába. Különböző országokból voltunk ott zenész fiatalok, és nagyon jól kijöttünk egymással. Itt megfogalmazódott a fejemben, hogy megpróbálom Amszterdamban az egyetemet, és ehhez volt egy nagyon nagy segítségem is. Már lezajlott a felvételi, és felvételt nyertem, úgyhogy úgy néz ki, Amszterdamban folytatom a zenei pályafutásomat.”
