Az idén 80 éves szentendrei festőművész, Jávor Piroska kiállítása nyílik a Szentendrei Képtárban március 8-án, 17 órakor Játék a „Parnasszuson” címmel. A kiállítás március 9. és szeptember 1. között, csütörtöktől vasárnapig, 10:00-18:00 óra között látogatható.
Szentendre nem panaszkodhat arra, hogy a Múzsák csak ritkán látogatták meg a várost az elmúlt több mint száz évben. A Réti-tanítványok 1926-os letelepedése és az általuk megalapított Szentendrei Festők Társasága keltette fel a művészek érdeklődését a mediterrán hangulatot árasztó és különleges látványt nyújtó kisváros iránt. Nagyon sok, napjainkban klasszikusnak számító alkotó kereste fel a már a 1930-as években is a „festők városának” nevezett települést, sőt többen le is telepedtek itt. A Régi Művésztelepnek nevezett művészkolóniát befogadó területen, 1945 után rendszeresen változtak a lakók.
Festőkből tehát nem volt hiány amikor, az 1960-as évek vége felé megszületett a döntés, hogy Szentendre kap egy újabb művésztelepet a Kálváriadombon. A belváros felé lejtő, körbekerített telken 1969 őszére készültek el az új műteremlakások, amelyeket az akkori Művelődési Minisztériumnak és a Magyar Képzőművészek Szövetségének döntése alapján utaltak ki a főként az 1930-as években született festőgeneráció tagjai számára, akik között házaspárok is voltak. A 15 fős művésztelep legfiatalabb alkotói Asszonyi Tamás szobrászművész és felesége, Jávor Piroska festőművész volt.
Igazán mély politikai kötődés nem kellett a műtermek elnyeréséhez, és stiláris kapcsolat sem kötötte össze az ideköltöző művészeket. Talán csak a reményt ápolták velük kapcsolatban, hogy a szocialista művészet oszlopos tagjaivá válnak.
Szerencsére a vélhető elvárások ellenére mindegyik művésznek sikerült megtalálnia saját nyelvezetét. Ráadásul a kálváriadombi Új Művésztelep az itt letelepedőknek az alkotó munkához évtizedeken át nyugodt légkört biztosított, tehát bátran nevezhetjük szentendrei Parnasszusnak.
Jávor Piroska közvetlenül a Képzőművészeti Főiskola befejezése után költözött a telepre. Kezdetben a tűzzománc dekorativitása vonzotta, de gobelin-készítéssel is kísérletezett, végül mégis a festészetet választotta kifejező eszközül. A szentendrei művészet több évtizedes történetében markáns törekvések egyikeként jelent meg a geometrizáló nonfigurativitás, és a konstruktív képépítés. Jávor Piroska ennek a vonulatnak általa kidolgozott változatát teremtette meg. Kezdetben leheletfinom akvarelljei hívták elő a tudat mélyén rejtőző, lebegő formációkat, amelyek időnként tárgyias utalásokat is hordoztak. Majd az olajképeken a geometrikus alakzatokat furcsa hurkokkal varázsolta személyessé, miközben a háttér, vagy alap minden kézvonást eltüntető, precíz kidolgozása intellektuálissá teszi a személyességet. Az elmúlt közel 20 évben a formavilág kristályosabbá vált, és megnőtt a szabályos geometriai elemek és matematikai összefüggések játékossága. A betűk és számok egyszerre lettek jelentéssel teli alakzatok és ritmizáló formák. A színek pedig szinte vizuális dallamok taktusaiként értelmezhetők. Mindezzel a művész a létezés alkotás közben átélt örömét kívánja megosztani művei szemlélőjével. Jávor Piroska új kiállításának anyaga elsősorban az elmúlt két évtized munkáiból nyújt válogatást.
A kiállítás kurátora Mazányi Judit művészettörténész, koordinátora Muladi Brigitta művészettörténész.
