November 23-án, csütörtökön a Nemzeti Táncszínházban, telt ház előtt került sor az első Budapest Ballet Grand Prix döntőjére. Az eredményhirdetés előtti forgatagban kérdeztük a zsűri három tagját, milyennek látják a rendezvényt, milyen tapasztalataik vannak az első két napról, és még arra is választ kaptunk, jártak-e már korábban Budapesten.
A délutáni nagyszünetben mindhárom nyilatkozó zsűritag elmondta, színvonalasnak tartják a rendezvényt, a helyszínt és a lebonyolítást dicsérték. Többen is megemlítették a nap folyamán, nem látszik, hogy ez az első BBGP, kiemelkedően jól szervezett esemény a Magyar Táncművészeti Egyetem gondozásában megvalósuló verseny.
Daria Klimentová, a zsűri cseh származású tagja roppant közvetlenül fogalmazott, rögtön a résztvevőkről beszélt és felhívta a figyelmet arra, hogy nem csak szakmailag óriási lehetőség a fiatal táncosoknak a BBGP, hanem életre szóló barátságok is köttethetnek a hét folyamán. Ezután saját versenytapasztalatairól kérdeztük a korábbi nagyszerű balett-táncost.
Az első balettversenyem Prágában volt, ahol második lettem. Nagyon csalódott voltam, mert rengeteget gyakoroltam és az első helyre pályáztam. Ezért a következő évben újból megpróbáltam, annyira nyerni akartam, de megsérült a bokám és végül nem tudtam színpadra állni. Sajnos sosem nyertem azon a versenyen, de azok a találkozások meghatározónak bizonyultak később is.
Jan Broeckx, a Müncheni Balett Akadémia művészeti igazgatója csodálattal beszélt a magyar fővárosról. Elárulta, nem először jár hazánkban, ugyanis harminc évvel ezelőtt egy gálán lépett fel Budapesten, így a BBGP alkalmával már másodjára utazott Magyarországra. A belga születésű balettművész azt mondta a magyar fővárosról, hogy „Tele van élettel!”, majd hozzátette, mind az egyetemet, mind a Nemzeti Táncszínházat gyönyörűnek találja.
Nagyon magas a színvonal, erős mezőnnyel van dolgunk, amelynek tagjairól még csak azt sem tudjuk, melyik országból, melyik intézményből jöttek.
Ahogy azt korábban írtuk, a BBGP-n nem nevek, hanem rajtszámok alapján szólítják színpadra a táncművészeket. A szabály értelmében egészen a döntőig rejtve marad a versenyzők neve, iskolája és még nemzetisége is a zsűri előtt. Jan Broeckx hozzátette: „Pedig sokszor nagyon kíváncsi lennék, ki melyik iskola diákja!”
A három megszólaló zsűritag közül Thomas Edur arról mesélt, nem először tartózkodik Magyarországon, ugyanis 1992-ben járt itt életében először, amikor Diana walesi hercegnő hazánkba látogatott. Az egykori észt balettművész ezután elismerését fejezte ki a szervező Magyar Táncművészeti Egyetem szellemiségével kapcsolatban:
Nagyon szerencsések azok a diákok, akik itt tanulhatnak. Színvonalas az Egyetem és az első három nap helyszíne, a Nemzeti Táncszínház is csodálatos. Öröm látni azt a támogatást, amit a hallgatók kapnak.
A verseny döntőjét a Nemzeti Táncszínházban november 23-án, az eseményt záró gálát pedig november 24-én rendezik a Müpában.
A cikk eredetileg a Magyar Táncművészeti Egyetem honlapján jelent meg.
