Ki ne vágyna vissza a 19. századi Bécsbe, amikor virágkorát éli a polka, és a keringő, az operett denevérjei és részeges börtönőrei pedig görbe tükröt mutattak az osztrák császárváros polgári közönségének, a romantika fellángolásai mellett. Farkas Gábor Soirées de Vienne című új lemezén a Bécshez kötődő zeneszerzők, vagy sokkal inkább hangulatok közé kalauzol minket.
Schubert a klasszicizmus utolsó és a romantika első zeneszerzője, a zongora romantikus hangzásának egyik legnagyobb zsenije. A zongora filozófiára is alkalmas, képes mindent személyessé változtatni, nincs olyan hűvös és távolságtartó muzsika, amely zongorán ne lágyulna el kicsit. Schubert zenéje pedig nem távolságtartó, nála a zongora mindig csendes intimitást közvetít, ő tudott zongorán érezni és érzést közvetíteni.
Farkas Gábor tematikus lemeze tökéletesen idomul ehhez a hangulathoz, igazi felhívás keringőre. Egyébként is öröm, hogy egyre több, a hangulati egységet szem előtt tartó kiadvány készül, melynek már a címe is tükrözi ezt a szemléletet, és nem elégszik meg annyival, hogy a borítóra csupán a szerző és a cím legyen olvasható.
Farkas Gábor korunk egyik legizgalmasabb zongoristája, otthonosan mozog ebben a világban, mind egyénisége, mind játéka illik ehhez az életérzéshez. Schubert, Liszt impromptu-i képviselik a kifinomultabb, akár kissé dekadensnek is nevezhető szellemiséget. Strausstól pedig parafrázist hallhatunk, de ez utóbbi is légies, éteri.
Ez a légiesség azonban minden egyes tételben ott van, a bonyolultabb zenei frázisok is könnyen szólnak Farkas keze alatt. A zongorista zenei utazásra hív, de ezúttal nem csak hangokat, de helyszíneket, utcasarkokat, negyedeket, kiskocsmákat is megmutat. Képzeletünk a régi Bécsben sétál, ahol minden ablakból apfelstrudel illata száll és zene hallatszik.
Farkas Gábor új lemeze technikailag is nagyon magas színvonalú, de nem bravúroskodik öncélúan, a hang őszinte. Lelassít, visszarepít egy olyan korba, ahol nem a digitális térben, hanem macskakövek és kávéházak birodalmában volt az igazi felfedeznivaló. Gemütlichkeit, persze, hogy az, és nagyon lehet ezt szeretni.
