„A zongora grande dame-ja” (Szvjatoszlav Richter) már gyermekként hírességnek számított, ám sosem vált belőle divatos celeb. Világszerte elismert pianistaként ünnepelték, mégis egy kezdő lámpalázával lépett a pódiumra egészen élete végéig. Minden megszólaltatásukkor szinte újrateremtette a műveket, ami megnehezítette azt, hogy annyi hangfelvételt készítsenek vele, amennyit a művészete egyébként kiérdemelt volna.
Nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint a szerző szándékaival való teljes azonosulást, ami elképzelhetetlen egy magas szintű művészi empátia, a megvalósításhoz szükséges technikai perfekció és csak a legnagyobbakhoz hasonlítható, poézist közvetítő billentéskultúra nélkül.
Hanglemezei ínyencek gyűjteményeinek megbecsült darabjai, halála után nem sokkal közreadott CD-albuma Beethoven összes zongoraszonátájával egy sok éven át tartó, különleges műhelymunka unikális dokumentációja.
Jóllehet a fárasztó rajongótábor elől inkább menekülni szándékozott, néhány, a művészetét értő csodálóját zárkózottsága ellenére is köreibe engedte. Köztük volt a legendás Dévény Anna is, akinek féltve őrzött archívuma szolgált alapul dr. Székely György számára, hogy a dokumentumokból egy pompás Fischer Annie-könyvet segítsen világra, amelynek 2014-es második kiadása is már csak elvétve bukkan fel egy-egy antikváriumban. Az életét végigmuzsikáló, igényes zenei cikkeket és kiadványokat író-szerkesztő, kiváló gasztroenterológus újabb „lavinát” indított el, amikor még sosem publikált hangrögzítéseket és az MTVA-ban őrzött felvételeket albumba rendezve segített a Fischer Annie-rajongók gyűjteményét gyarapítani.
A Fischer Annie a képernyőn öt DVD-ből álló albuma igazi csemegéket kínál: négy Beethoven-zongoraversenyt, Mozart-, Brahms-, Chopin-, Schumann-, Liszt- és Bartók–koncerteket, szólódarabokat, beszélgetéseket, próbákat és megemlékezéseket. Az összkiadást nézegetve újból (vagy éppen először) részesei lehetünk annak a pillanatnyi varázsnak, amelyet Tallián Tibor így fogalmazott meg: „Fischer Annie koncertjeinek mindig összetéveszthetetlen a hangulata… Az ő koncertjei nem részei a hangversenyiparnak. Ha megpillantjuk, azonnal szívesen látott és személyes vendégeinek érezzük magunkat, s ezért személyesen és közvetlenül veszünk részt abban a beszélgetésben, amit Fischer Annie nem velünk, de előttünk és helyettünk a művel folytat”.
Kereskedelmi forgalomba ugyan nem kerül, de a kiadónál, a Zeneakadémia Baráti Körénél elérhető és igényelhető a Fischer Annie-ritkaságok címet viselő, 6 CD-ből álló doboz, amelyet kinyitva Szezám kincsei közé jutunk. Mondhatni fortélyos módon rögzített előadások (köztük Mozart 503-as jegyzékszámú zongoraversenyének két különböző előadása), az alig ismert kamaramuzsikus Fischer Annie felvételei győznek meg újból és újból, hogy kevés hozzá foghatóan igényes és alázatos muzsikus élt a 20. században. „Nem mindegy neki, amit játszik. Istenem, de mennyire nem mindegy! Nincs elveszett ütem, nincs észrevétlenül maradt gesztus, csak az a meggyőződés, hogy Beethoven minden hangja mögött eleven érzelmi világ és gondolat rejtőzik, gyötrelmek és megnyugvások, félbeharapott mondatok és féktelenül szabadjára eresztett, elemi erejű szenvedélyek.” (Pernye András)
Ezzel a csodával találkozhatnak e hangfelvételek hallgatói a Haydn-, Schumann-, Chopin-, Mendelssohn-, Bach- és a többi szólóműben, a Zathureczky Edével játszott Tavaszi és Kreutzer-szonátában, Schumann Esz-dúr zongoraötösében a Bartók Vonósnégyes társaságában és a Tátrai Vonósnégyessel közösen jegyzett Pisztráng-ötösben is.
Újra felfedezhetjük tehát Fischer Annie-t, akinek zongorázásában „minden hang megnyilatkozás” (Kroó György).
