Egy 17. századi római mester elfeledett művészete egy dinamikus historikus együttes kezében, amely számos elismert ritkaságnak számító albummal büszkélkedhet – ez a Brilliant Classics egyik legújabb kiadványa, amelyen Carlo Mannelli triószonátái szólalnak meg az Ensemble Giardino di Delizie előadásában.
A barokk triószonáta-repertoár még mindig rengeteg felfedezetlen kincset rejteget Olaszország könyvtáraiban. Carlo Mannelli (1640-1697) római származású, igen magasan iskolázott zeneszerző volt, egyházi és udvari együttesekben énekelt és hegedült, majd engedélyt kapott arra, hogy Op.2 gyűjteményét Benedetto Pamphilj bíborosnak ajánlja.
Talán ennek a befolyásos családnak a pártfogása nyitotta meg számára a Michelangelo Rossinál való tanulás és a római előkelő zenei társaságok előtt az ajtókat. Egy másik római előkelő család volt Mannelli Op.3-as triószonáta-gyűjteményének címzettje, amelyet Domenico Rospigliosi hercegnek dedikált. A zeneszerző munkásságának nagy része mára elveszett, és csak sejthetjük, hogy milyen gazdagságtól fosztott meg minket az idő, tekintve az itt fennmaradt művek friss dallami invencióját.
Mannelli zeneileg excentrikus, nagyon egyéni figura, és nem érdekli a Corelli-féle rendezettség. A lassú és gyors tételek elrendezése kiszámíthatatlan: a négytételes No. 10. három különálló Adagióval kezdődik! A hattételes 9. számú egy fúgával kettévág egy négy lassú tételből álló sorozatot, és még lehetne sorolni a meglepő megoldásokat.
A tizenkét szonáta közül háromban egy-egy elragadó ária szólal meg a hegedű közvetítésével, ami szólista szerepet vállal. Amikor Mannelli gyors zenét ír, akkor az igazán gyors – nincs kegyelem a zenészeknek, igazi gyilkos tempót diktál: ez megfigyelhető például az első szonáta fináléjában.
Az Op.3. triószonáták tizenkét szonátából állnak. Hét közülük négytételes, kettő hattételes és csak egy (az utolsó) háromtételes. A dallami találmányok frissességről és néha merész harmóniai meglepetésekről, nagy tonális gazdagságról és váratlan, rendkívül kifejező kromatikus frázisokról tanúskodnak. A szonáták hallgatása közben szó szerint érzelmi hullámvasútba kerülünk, senki ne várjon kiegyensúlyozott szépelgést, unalmas régimódi barokk interpretációt.
A Giardino di Delizie együttes egy római női barokk együttes, amelyet 2014-ben alapított Ewa Anna Augustynowicz hegedűművésznő. Az együttes az olasz és lengyel barokk elfeledett kincseit kutatja és játssza. A tagok olyan formációkban játszottak, mint az Europa Galante, a Les Eléments, a Quatuor Mosaïques és mások. Korábbi, barokk hangszeres művekből készült felvételeik a nemzetközi sajtóban lelkes kritikai visszhangot váltottak ki: „Ewa Anna Augustynowicz és az ő panaszos barokk hegedűje itt a sztár. Mindazonáltal hasonlóan gondolkodó és hasonlóan tehetséges társaságban van” – írja a Fanfare kririkusa.
