Egy igazi zseniális alkotás sok különböző kreatív értelmezésre inspirál. Életre kel, újjászületik, új, változatos reakciót vált ki. Ilyen mű a Winterreise. Schubert művét most egy újrakiadásban élvezhetjük, méghozzá Ian Bostridge és Leif Ove Andsnes tolmácsolásában. A korábban, 2005-ben az EMI számára rögzített felvételt most a Warner Classics jelentette meg.
A Winterreise az intenzív önvizsgálat műve, amelyet gyakran akkor adnak elő a legjobban, ha az énekes teljesen magába szívta, „élettapasztalatból”. Az évek során Bostridge kialakította saját nézeteit a ciklusról, megjárta a saját útját, és értelmezését átitatja a mű pszichológiai összetettsége és annak mély megértése. Hangja is biztosabbá vált az idők során, új, melegebb most a tónusa. Ez a felvétel az „ő” Winterreiséja, fényévekkel személyesebb, technikailag és érzelmileg fejlettebb, mint az általa felvett korábbi változatok.
Schubert maga is tenorista volt, és a Winterreisét is erre a hangtípusra írta. Bostridge hangjának tiszta, „kristályos” minősége az érzelmeket egyértelműen a hallgató elé tárja. Hangja, amelyet néha egzotikus fúvós hangszerhez hasonlítanak, olyan egyszerűséget képes kifejezni, amelyre kevesen képesek még.
Itt azonban a sebezhetőség határozottan más formában fejeződik ki, mint a Bostridge karrierjét elindító, ünnepelt Die Schöne Müllerinben. Az utazásnak itt célja van, bármennyire is ismeretlen. A molnárlegény elkerüli a sorsot, de a főhős itt szembenéz vele, Bostridge hangja ezt az összetettebb sebezhetőséget egyfajta rezonáló határozottsággal tudja kifejezni. Ezt erősíti Andsnes játéka, amely szintén határozott, de nem domináns. Andsnes nagy tapasztalattal rendelkező Schubert-szólista, és Bostridge-dzsel való együttműködése a hasonló gondolkodásúak találkozása, amelyből intenzív és érzékeny értelmezés született.
Az összehasonlítások itt értelmetlenek. Bostridge nem úgy énekel, mint Dietrich Fischer-Dieskau, Hans Hotter, Matthias Goerne, Peter Schreier, Christoph Prégardien vagy Thomas Quasthoff. Egy művész megalkotja a saját, egyedi interpretációját. Ez a változat mélyen átgondolt és kreatív fantáziával átszőtt, hű a zene formájához és szerkezetéhez, ugyanakkor szokatlan éleslátással emeli ki a főszereplő érzelmi és pszichológiai aspektusait. Bostridge és Andsnes interpretációja csak még tovább fokozza e csodálatos ciklus megértését.
