Dong-Hyek Lim viszonylag újdonságnak számít a lemezpiacon, bár nem sokkal fiatalabb, mint a már hírnevet szerzett Yundi Li. A fiatal dél-koreai zongorista Chopin 24 prelűdjét rögzítette a Warner számára. A romantikus darabokból csak úgy árad a költészet, Lim messze rácáfol minden előítéletünkre, amit az ázsiai zongoraművészekkel kapcsolatban táplálunk.
Lim előadásában a darabok költészet-jellege az, ami megjelenik. Megközelítése leginkább szoros olvasásként írható le: Chopin jelöléseit betű szerint betartja, beleértve a kifogástalan frazeálást, amely él és lélegzik. A nem sietős tempók és a kevés pedálozás rengeteg részletet tár fel.
Retorikailag Lim nem habozik elválasztani a kezeket a kifejező hangsúlyok érdekében, és a rendkívül széles dinamikai spektrum ritka ékesszólással ruházza fel játékát. A komor 2. (a-moll) szomorkás harmóniáinak túlérzékenysége olyan kontúrt ír le, amely szinte a megsemmisülésbe vezeti a hallgatót. Az aprócska No.7. (A-dúr) a visszafogott teljesség gyöngyszeme. Lim tévedhetetlen tempóérzéke különösen nyilvánvaló a 15. (D-dúr) „Esőcsepp” prelűdben, ahol a könyörtelen Asz a pszichológiai terror impulzusává válik, a 16. (b-moll) pedig a kibillent elmék és lelkek perzselő intenzitását idézi fel.
A „Je vends des scapulaires”-re írt, fiatalosan friss variációk, egy Barcarolle, amely lelkesen énekel a nyugodt vizek fölött, tükrözve a nap és az ég közti csodálatos fényjátékot, és egy könnyed, szellős Berceuse, amely a legszebbek közé tartozik, amit valaha hallottam. Ez a két szám zárja a lemezt.
Lim prelűdjei önálló értelmezések, az ázsiai művészekre oly jellemző technicista megközelítés itt alig jön elő. Szívből szólnak, és leginkább Trifonov vagy Argerich felvételeihez állnak közel.
