A Händel Water & Fire című lemezével a B’Rock Orchestra és Dmitrij Szinkovszkij Händel Vízizenéjét és A királyi tűzijátékhoz írt zenéjét mutatja be. Mindkét látványos mű királyi szabadtéri ünnepségekre íródott, és könnyen lehet, hogy elnyomta őket a pirotechnika zaja és a Temze hullámai. Elsőre valami crossover produkciót vártam (ilyen zenekarnévvel?), de aztán kiderült, hogy szó sincs ilyesmiről.
A B’Rock olyan együttessel adja elő a tiszteletbeli angol zeneszerző magával ragadó szvitjeit, amely megközelíti Händel eredeti elképzelését, miszerint 50 zenésszel kell előadni a műveket, hogy kiemelje az alkalom pompáját és egyszersmind érzékeltesse a partitúra színgazdagságát és kifinomultságát. Na, szóval, rock’n’roll helyett rengeteg árnyalatot, színt és apró rezdülést kapunk. Láttunk, hallottunk már ilyet? Hát persze.
Ettől függetlenül a B’Rock Orchestra napjaink egyik legelőremutatóbb korabeli zenekara, akit inspirál az, ha különböző művészekkel dolgozhatnak. Az együttes most visszatért a Pentatone kiadóhoz, miután 2018 és 2022 között René Jacobs karmesterrel kiadta Schubert összes szimfóniáját. Dmitrij Szinkovszkij, aki mostanában főként a hagyományosabbnak mondható operarepertoárt vezényli, mindig örömmel tér vissza művészi gyökereihez: a barokk zenéhez.
Csillogó zene, amit hallunk. Udvari zeneszerzőként Händel fenséges vízi fesztivált rendez sziporkázó hangokkal a Temzén, majd még ennél is ünnepélyesebb oldalát mutatja meg A királyi tűzijátékhoz írt zenében. A harsogó rézfúvósok és a precíz dobpergések vibrálóvá, vidámmá és szó szerint pompássá teszik ezt a művet: mintha az osztrák örökösödési háború végét ünnepelnénk egy nem éppen decens tűzijátékkal.
A B’Rock nem váltja meg a világot, konkurenciája is akad bőven, hiszen a világ hemzseg a jobbnál jobb historikus zenekaroktól, akik a brand management éthosza alatt a barokk és a bécsi klasszika műveit adják elő „kicsit másképp”, de legfőképp „fiatalosan és lendületesen”. A név figyelemfelhívó ugyan, de egy kissé megtévesztő, és az előadás korántsem ígér olyan dinamikát és egyedülálló vadságot, amit előzetesen várnánk. Van helyette csillogás, könnyedség és transzparencia. A koszos, horzsoló (bél)húrokat azonban máshol kell keresnünk.