Liszt Ferenc 1854 és 1857 között írta azt a Faust-szimfóniát, amely a zenéjének egyértelmű költőiségét mutatja, és amely nem más, mint tisztelgés Goethe és Weimar előtt. A mű most autentikus előadót kapott, hiszen az Audite kiadó felvételén Kirill Karabits vezényli a Staatskapelle Weimar együttesét.
Karabits aprólékosan kidolgozza a zenekarral a darab merengő kezdését, a Lento assai-t. A négy Faust-téma közül az első misztikus-kereső hangulatban jelenik meg, majd egy energikusan játszott téma következik szenvedélyes pátosszal, a szerelmi téma pedig titokzatos vágyakozással tör előre. Faust tettvágya és határozottsága végig érezhető az első tételben, miközben a lelkében megbúvó belső ellentéteket is képes érzékeltetni a zenekar.
A második tétel Gretchené (Andante soave). A híres oboatéma, kiegészülve az expresszív brácsakísérettel, nagyon pontos a Staatskapelle Weimar előadásában, az érzékeny, már-már szűzies hegedűtéma pedig lenyűgözően jellemzi Gretchen karakterét.
A diabolikus Scherzo következik, az Allegro vivace ironico. Kirill Karabits interpretációja ismét egyértelműen lendületet és tempót vesz. Drasztikus megoldásai káprázatos képet festenek az ezer alakra hasadni látszó Mefisztóról, a zenekar szikrázik. Minden Faust-téma frivolul karikírozott – és még a szerelmi dallam is ördögi fúgává válik. Egyedül Gretchen dallama marad érintetlen.
Karabits vezetésével a Staatskapelle Weimar fényesen és gömbölyűen követi Liszt kottáját. Az orgona és a vonósok misztikus hangjai képezik az alapját az „Alles Vergängliche ist nur ein Gleichnis” című proklamációnak, amelyet a Weimari Német Nemzeti Színház férfikórusa és a Thüringiai Állami Ifjúsági Kórus ad elő. Egészen távolról érzékelhető az a harmónia, amely aztán később Gustav Mahler nyolcadik szimfóniájában, a „Faust” részben jelentősen felfokozva hallhatunk viszont.
A záróakkordok erőteljes hangjaiban a Staatskapelle Weimar aztán ismét megmutatja hangszíneinek gazdagságát. Airam Hernandez tenorista pedig a kórussal együtt titokzatosan intonálja Goethe „Faust” második részének utolsó versszakát.
A lemez tartalmazza még a Mefisztó-keringőt, de az igazi felfedezés a Faust-szimfónia a weimari zenekar fiatalos, szikrázó játékában, a fiatal ukrán karmester, Karabits vezényletével.