A német származású karmester, Otto Klemperer, a 20. század zenetörténetének kiemelkedő alakja 88 éves korában, 1973. július 8-án halt meg, így 2023-ban volt halálának 50. évfordulója. Teljes felvételei a Warner Classics katalógusában most először válnak elérhetővé két hatalmas, különálló dobozban, minden felvétel eredeti forrásokból, HD 192/24-ben lett újramaszterelve. Igazi ínyencség azonban az „Emperor” zongoraverseny újrakiadás LP-n, amelyen Daniel Barenboim játssza a szólót.
A 80 éves Otto Klemperer a hatvanas évek közepére már rögzítette a kilenc szimfóniát, a Hegedűversenyt, a Fideliót és a Missa solemnist, de a zongoraversenyeket még nem, amelyeket olyan legendás művészekkel játszott, mint Artur Schnabel, Claudio Arrau, Edwin Fischer, Wilhelm Backhaus és 1936-ban Moszkvában a fiatal Emil Gilels. 1967-ben Mozart K503-as zongoraversenyét a 24 éves Daniel Barenboimmal, a fiatal tehetséges zongoraművésszel és karmesterrel vette fel, akinek a 32 Beethoven-zongoraszonáta felvételei már akkoriban meghódították a világot. A két zenész között azonnal kialakult a jó kapcsolat, és ebből egy olyan Beethoven-versenyciklus született, amely a mai napig emlékezetes.
Barenboim így nyilatkozott Klempererről: „Közvetlenül és habozás nélkül közelítette meg a lényeget. Nem a hangzás mint olyan érdekelte, hanem a tempó, a dinamika és a zenekari egyensúlyok helyes kivitelezése, amelyre óriási gondot fordított”. Barenboim szerint megalkuvást nem ismerő zenész és ember volt. Egyetlen zenekar sem kételkedett a belőle áradó belső erőben.
A zongoraversenyek felvételeinek készítésekor Backhaus még élt, ahogy Arrau is, de egyikük sem tudta volna úgy provokálni és elragadtatni, vagy épp bosszantani a „Nagy Öreget” – vagy ellensúlyozni a versenyművek élénk, de alapvetően monumentális megközelítését -, mint Barenboim. Ez egy inspiráló párosítás volt, amelyben a zenélés különböző stílusai szembekerülnek egymással, de mégis megindítóan és nagy örömmel kapcsolódnak össze egy olyan helyzetben, amely úgy tűnik (és bizonyos mértékig az is volt), mintha az élő zenélés rögtönzött aktusa lenne.
