A Warner Classics egy igazi nagyágyú klasszikust adott ki új felvételben, Csajkovszkij 5. szimfóniáját és Rómeó és Júlia nyitányfantáziáját az általam kevéssé ismert Strasbourgi Filharmonikus Zenekar előadásában hallhatjuk egy fiatal üzbég karmester, Aziz Shokhakimov dirigálásával. Rámentünk a korongra.
Aziz Shokhakimov 2021-ben lett az Orchestre Philharmonique de Strasbourg zeneigazgatója, ez pedig az első közös felvételük a Warner Classics számára.
A Strasbourgi Filharmonikusok és zeneigazgatójuk megfelelően sötét színeket és feszült hangulatot varázsolnak Shakespeare halálra ítélt szerelmeseinek, előkészítve az utat a nyitányfantázia szenvedélyes és izgalmas előadásához, amely expresszíven hullámzik és folyik, és bár a közepén kissé ragadóssá válik, alapvetően nagyobb megszakítások és gátlások nélkül jut el a csúcspontokhoz és a végkifejlethez. Különösen emlékezetes a szerelmespár tiltott találkozásának megjelenítése a fényes hegedűhangzással és a lebegő vonóskarral.
Shokhakimov a szimfóniát igen nagy dinamikával és hangerővel abszolválja. Bár a kezdésnek, véleményem szerint, ennél csendesebbnek kellene lennie, az üzbég dirigens céltudatosan tartja mozgásban az első tételt, ugyanakkor bizonyos lírai témák néha túl hangsúlyosnak tűnhetnek. Kétségtelen azonban, hogy a zenekar elsőrangú, a tuttikban hangosak a fafúvósok, és az Andante cantabile kürtszólója lágyan, de azért markánsan jelenik meg. Az egész tétel nyugtalan érzelmeket fest, a vonósok legtöbbször mély hangon szólalnak meg.
A könnyedén és örvénylően előadott „Valse”-t követően a Finale egy igazi hullámvasút, Csajkovszkij elszáguld a Sors elől, talán túlságosan is, ellopva a coda diadalmas dörgését.
Nem rossz hallgatnivaló, tökéletesen illeszkedik a 21. századi kiadványok nagy hangerőt és dinamikát megjelenítő sorozatába. Érdemes azonban meghallgatni Karajannak az EMI számára készítette felvételét, ahol inkább a pátosz és a fényesség dominál.
