A kifogástalan stílusú zongorista, Alexandre Tharaud a francia zeneszerző, Ravel zongoramuzsikáját bemutató sorozatát a két zongoraversennyel fejezi be egy De Falla-mű, az Éjszakák a spanyol kertekben kíséretében. Az Erato kiadványát hallgattuk meg.
Miután Ravel összes szóló zongoraművét rögzítette, Alexandre Tharaud számára természetes volt, hogy a két zongoraverseny felé fordítsa figyelmét. Az előadás ennek megfelelően olyan, amit ettől a kifogástalanul elegáns zongoraművésztől elvárhatunk, különösen a G-dúr zongoraverseny első és harmadik tételeiben, amelyeket annyi csillogással és pezsgéssel játszik, amennyit csak kívánni lehet. Az első tételben talán egy kicsit túlságosan is, amely emiatt meglehetősen törékenynek, elaprózottnak tűnik. A második tétel, az Adagio azonban meglehetősen prózai, mintha Tharaud nem akarna túl mélyre ásni a zene burjánzó felszíne alá, és a balkezes versenyműből is hiányzik a mélyebb dimenzió. Tharaud tolmácsolásában Ravel egyik legsötétebb partitúrája igazából soha nem sugallja a fenyegetettség érzését.
Manuel de Falla Éjszakák a spanyol kertekben című művének beillesztése azonban mézédes bónuszt jelent, Louis Langrée és a Francia Nemzeti Zenekar zamatos, hangulatos hátteret varázsol a pezsgő szólózongorához, amelyben Tharaud tökéletesen elemében van.
Elegáns, kidolgozott játék, amely nem az energikusságot helyezi a középpontba, nem zökkent ki minket megszokott, a nappalink kanapéját idéző nyugalmunkból, de ha decens hallgatnivalóra vágyunk, ez az egyik legjobb választás.
