Lehet, hogy a daloskönyv minden szegletét előadta már, de Benjamin Appl még nem végzett Schuberttel. Az énekes fiatalos, telt tónusú baritonja tökéletesen passzol az osztrák zeneszerző befelé forduló világához, és ezt most nem zongora, hanem szimfonikus zenekari aláfestéssel csodálhatjuk meg. A BR Klassik felvételét hallgattuk meg.
Franz Schubert zongoradalait újra és újra – ismert és kevésbé ismert – zeneszerzők dolgozták át zenekarra. Ezek a feldolgozások semmiképpen sem akarják kétségbe vonni az eredetiek erőteljes minőségét, csupán más megvilágításba helyezik őket, és/vagy megpróbálják nagyobb léptékben is könnyebben előadhatóvá tenni – ha egy műdal nem is szólalhat meg egy intim szalonban vagy kamarateremben, de egy nagy koncertteremben is nagyot szólhat. Benjamin Appl bariton tizenkilenc ilyen 19. és 20. századi feldolgozást gyűjtött össze a BR-KLASSIK új CD-jén. A Münchner Rundfunkorchester Oscar Jockel vezényletével finom és a műhöz illő kíséretet biztosít.
„Az én fülemnek gyakran elég sértő, ha egy óriási teremben, egy zenekari szám után egy énekest kell hallgatnom, aki szálkás zongorakísérettel adja elő a lírát!” – szidta Max Reger, és a megfelelő lépéseket megtéve számos zongoradalt hangszerelt, köztük tizenhármat Schuberttől. Sok híres zeneszerző nem volt rest a hangszerelői szerepvállalástól, sőt, még művészi kihívást is láttak abban, hogy a dalt a zenekar lehetőségeit kihasználva új és színes módon „állítsák színpadra” – anélkül, hogy közben a zenei tartalmat megváltoztatnák.
Az énekes és a zenekar tökéletes kettőst alkotnak, jól kiegészítik egymást, és remekül emelik ki a másik erényeit. A zenekar virtuozitása jól közvetíti az érzelmeket, Appl pedig ezt a lelkesedést csak fokozza. Egyedül a bariton alsó regiszterét hallva támad némi hiányérzetünk, de ez szerencsére ritkán fordul elő.
Ez egy nagyvonalú áttekintés Schubert munkásságáról, amiben a zenekar szerepe nem halványul el, hanem bizonyos tekintetben, néha át is veszi a főszerepet Appltól, ezzel a líra mellett nyomatékosítja a drámai erőt, amely Schubertnél, bár kevéssé magától értetődően, de szintén folyamatosan jelen van.
