Nemanja Radulović lemezkatalógusában Hacsaturján, Paganini és Csajkovszkij versenyművei, valamint szóló- és kamaraművek szerepelnek, három korábbi felvétele pedig igen pozitív kritikákat kapott szinte az összes nemzetközi fórumon. Beethoven hegedűversenyének és Kreutzer-szonátájának eme új felvétele is minden bizonnyal igényt tarthat hasonló lelkendezésekre. A Warner Classics felvételét hallgattuk meg.
Radulović és a Double Sens igen masszív és erőteljes stílust alkalmaz. Ez nem a szokásosnál gyorsabb tempókat jelenti, hiszen mindhárom tételben a normál paraméterek közé esik a gyorsaság. De nagyobb az energia és a kibővített dinamikai tartomány következetesen előrevivő lendületet eredményez, amihez képest a korábbi olvasatok kissé túl udvariasnak és tisztelettudónak is tűnhetnek. A szemléletbeli különbség már az első tétel nyitányában is nyilvánvaló: a zenekar erőteljes hangsúlyokat és éles artikulációt kínál, a fúvósok előrefelé kiegyensúlyozottak, a timpanikat kemény ütőkkel ütik a verőlegények.
A Double Sens játéka nagyszerű, erőt, színt és karaktert tartalmaz és nem csak nyomokban. Karmester nélkül is jelentős kapcsolat van a szólista és a játékosok között, egyedi látásmód ez, amely fokozza Beethoven partitúrájának számos oda-vissza párbeszédet tartalmazó pillanatát. A Rondó, amelyből fertőző öröm árad, különleges csúcspont.
Radulović Kreutzer-hegedűszonátájának vonós hangszerelése szokatlan és tartalmas párosítás. Bár voltak pillanatok, amikor hiányoltam az eredeti zongora által kínált hangszín- és támadásbeli különbséget, a hangszerelés lehetővé teszi, hogy a partitúra egyes aspektusait új módon halljuk, és a feldolgozás őszinteségéhez és intenzitásához soha nem fér kétség.
Kiváló interpretáció, amely újításai és lendületessége mellett sem tiszteletlen a zeneszerző eredeti szándékával szemben.