2007-ben egy Sarah Chang nevű gyönyörű hölgy lemezre vette Vivaldi popslágerét, a Négy évszak ciklust az Orpheus Kamarazenekarral. Az eredetileg az EMI számára készült lemezt a Warner Classics most újra kiadta, így friss hangzással lehetünk részesei annak a nem kicsi halmaznak, amelyet az olasz mester eme művének felvételei töltenek ki.
Ez a CD amolyan lelkes belépő a Négy évszak-felvételek hatalmas mezőnyébe, és Sarah Chang és az Orpheus Chamber Orchestra kiszámíthatóan szép előadást nyújt, a szólista édesen fényezett hangjával és az első osztályú együttes játékával. A lemez előkelő, csiszolt, és minden szempontból ajánlható mindenkinek, aki egy modern hangszerelésű, dinamikusan játszott, megfelelő hangminőségben rögzített, de egyébként semmi extrát nem tartalmazó Négy évszakot keres.
Az a furcsa, hogy bár Chang Vivaldi kísérő, leíró szonettjeit értelmezési kiindulópontként állítja be, előadásában a képi fantázia eleme nem túl erős, legalábbis néhány vadabb és „képszerűbb” verzióhoz képest, amelyek már eddig is léteztek. Persze, vannak élénk kontrasztok a Nyár változó időjárásában, néhány hetyke ritmus az Őszi vadászatban és egy-egy tudatos tempómanipuláció, de minden kvalitásuk ellenére nehéz lenne azt mondani, hogy ezek különösen jellegzetes vagy egyéni Évszakok lennének.
Chang egy interjúban elmondta, hogy számos korabeli előadást hallgatott meg, és fontolgatta, hogy barokk vonót használ, és a jelek ott vannak a textúra általános tisztaságában, a tiszta artikulációban és az alkalmi díszítésekben. Mégis, ha végül komoly kérdéseket tett fel magának azzal kapcsolatban, hogyan valósítsa meg ezeket a darabokat, úgy tűnik, hogy a válaszokat és az akadályokat már meglehetősen könnyen küzdötte le.
Hűsítőként forró nyári napokra javallott hallgatnivaló.
