Abbey Simon Chopin zongorára és zenekarra írt műveinek teljes ciklusa volt az első „Quadrophonic” LP, amit kiadtak. A kérdés az, hogy vajon nyer-e valamit ez a repertoár a térhatású hangzással? Az biztos, hogy a Vox korábbi CD-kiadása még mindig elég jól szól, a minőség abszolút audiofil. Ezen a lemezen az első zongoraverseny mellett többek között az Andante spianato és Grande Polonaise brilliantét is megtaláljuk.
Bár Simon példamutatóan színes zongorista volt, a legtöbb értelmezési pontot élénk elhatárolással és világos hangsúlyokkal teszi meg. Az e-moll versenymű hosszú első tételét a frazeálás egyenes vonalvezetése és a két kézre fordított egyenlő figyelem révén tartja össze. A legtöbb zongorista lecsupaszítja a második témát, miközben a bal kezet a lábtörlő státuszába taszítja, míg Simon formás basszusvonalai élénkítik a textúrát.
Ugyanez vonatkozik a lendületesen folyékony Andante spianatóra is. Abbey Simon lévén a zongorista nem tehet mást, mint hogy visszanyúl a régimódi rubatókhoz (a Grande Polonaise tele van velük) vagy az alkalmi fordított dinamikához, de ilyen elegáns és sziporkázó zongorajáték mellett ez kit érdekel?
Simon hajlékony unisono dallamai a Fantáziában olyan fanyarságot közvetítenek, amelyek szokatlanok a Chopin-interpretációkban. A zenekaros művekbe Heribert Beissel karmester éles és fegyelmezett támogatást csal ki együtteséből, kivéve a Concerto Rondójában az enyhé alultáplált fúvósokat.
Átlagosan jó művészi és remek hangmérnöki teljesítmény jellemzi a gyűjteményt, amely minden Chopin-rajongónak ajánlott.
