A Naxos kiadó egyre jobb felvételekkel hívja fel magára a figyelmet. Már nyoma sincs a régi, olcsó lemezeknek, igazi prémium minőségű kiadványokban gondolkodnak. Giovanni Sgambati zongoraversenye és egy szimfonikus műve is szerepel ezen a korongon, méghozzá kiváló előadókkal és hangminőséggel.
Giovanni Sgambati (1841–1914) sokoldalú karriert futott be. Liszt tanítványa, Sgambati a 19. századi olasz zongoristák közül kiemelkedett a német iskola és a klasszikus modellek ötvözésével. Ez egyaránt vonatkozott zeneszerzői, karmesteri, tanári és kritikusi tevékenységére is. Az 1880-ban írt hatalmas, háromtételes g-moll zongoraversenye valóban olyan hibridként írható le, amely a hasonló léptékű d-moll Brahms-versenyt ötvözi a liszti bravúrral jellemezhető zongoraművészettel.
Képzeljük el, hogy Liszt a saját stílusa szerint dolgozza át Brahms Hegedűversenyének magyaros fináléját zongorára, és akkor képet kapunk arról, hogyan hangzik Sgambati harmadik tétele. Hasonlóképpen, a grandiózus első tétel is sokat köszönhet Beethoven Emperor Concertójának első tételében található arpeggiás virágzásoknak és Liszt Magyar fantáziája motívumainak. A szólórész arra enged következtetni, hogy Sgambati inkább a zongorára, mint a zenekarra koncentrált a versenymű komponálása során, ezzel szemben Sgambati körülbelül ugyanebből az időből származó I. szimfóniája a szerkezeti tömörség és a dallamfejlődés remekműve.
A jelen felvétel a római Auditorium Conciliazione 2013-as élő előadásából származik, a néhai Massimiliano Damerini közreműködésével, aki ragyogóan és magabiztosan kezeli a félelmetes zongoraszólamot.
Mind a karmester Francesco La Vecchia, mind a zenekar, a Római Szimfonikusok nagyszerű munkát végez Sgambati elragadó Sinfonia festiva („Ouverture de fête”) című művének megszólaltatásakor is, amely itt világpremierként kerül bemutatásra.
