Carlo Rizzi karmester elhatározta, hogy zeneszerző lesz. Persze az alma nem esett messze a fájától, maradt az olasz operánál, és Puccini operáiból álmodott meg, vagy – ahogyan az album borítója is mondja – képzelt el zenekari szviteket. A Signum Classics kiadványát hallgattuk meg.
A Covid-járvány távol tarthatta Carlo Rizzit a pódiumtól, de ehelyett időt adott neki arra, hogy megvalósítsa azt az ötletét, amelyet eredetileg Richard Strauss A Rózsalovag című operájának zenekari szvitjének vezénylése ihletett, hogy Puccini operáiból zenekari részleteket adjon elő.
E partitúrák megalkotásakor Rizzi világosan kijelentette, hogy ezekkel a kivonatokkal Puccini zenekari zsenialitását szeretné ünnepelni, nem pedig pedig magukat az operákat akarja helyettesíteni velük a koncerttermekben. És valóban: darabjai – a Pillangókisasszony szvit 17 perces, a Tosca valamivel több mint 20 perces – soha nem próbálják meg kitölteni a hiányzó énekvonalakat.
A Wales-i Nemzeti Opera zenekarának előadásában természetesen kihasználja a lehetőséget, hogy Puccini zenéjének fantáziáját és finomságát kiélvezze és kifejezze, bár nekem úgy tűnik, hogy – dramaturgiailag legalábbis – a Tosca-átdolgozás a meggyőzőbb a kettő közül. Rizzi pedig azokat a tisztán zenekari darabokat is beemeli, amelyeket Puccini még diákként komponált, mégpedig a Preludio Sinfonicót és a Capriccio Sinfonicót, amelyet még diplomadarabként írt.
