Amikor 2021-ben bemutatta a Bécsi Állami Operaház Wagner utolsó zenedrámáját, a Parsifalt, a rendezés vegyes reakciókat váltott ki. Míg a zenei kvalitásokat szinte egyöntetűen dicsérték, az orosz rendező, Kirill Szerebrennyikov által színpadra állított előadás érdemeit és relevanciáját illetően igencsak megoszlottak a vélemények. Most felejtsük el a vitatható látványt, hiszen a hangzóanyagot nemrég kiadta a Sony Classical, amit mi is meghallgattunk.
- hirdetés -
Szerebrennikov a négy évvel korábbi, csalás miatt bebörtönzött, majd házi őrizetben töltött éveit felelevenítve „bűnözők fogdájában” játszatta a Parsifalt, ahol az önpusztító Amfortas az embertelen börtönkörülmények ellen tiltakozó disszidens, Gurnemanz pedig a rabok hatékony vezetője volt. Kundry egy vendégújságíró volt, Klingsor pedig a folyóirat kiadója, míg maga Parsifal egy másik rab, akinek az első két felvonásban egy színpadi hasonmása volt, aki felvillanások sorozatán keresztül élte át fiatalabbkori élményeit. Húha – van itt értelmezés!
Jonas Kaufmann címszerepben nyújtott alakítását kétségtelenül a fő érvnek tekintik a rajongók, de ahogyan több kritikus is rámutatott: ő a legkevésbé meggyőző a főszereplők közül. Énekének nagy része tagadhatatlanul gyönyörű, különösen a harmadik felvonásban, de az első két felvonásban az alsó regisztere, amely számos szerepében olyannyira előnyös, kevésbé tűnik megfelelőnek a figura ábrázolásához, amellyel Georg Zeppenfeld csodálatosan világos, impozáns Gurnemanza először találkozik.
Ludovic Tézier gyötrődő, széteső Amfortasa és Wolfgang Koch hátborzongatóan irányító Klingsorja is kiváló, de az első Wagner-szerepében Kundryként fellépő Elīna Garanča alakítása talán a legkülönlegesebb, aki úgy tudja összeegyeztetni karakterének két ellentétes oldalát, hogy az a szokásosnál is izgalmasabbá és rejtélyesebbé válik.
A karmester Philippe Jordan. Gyorsabb tempót diktál, és általában véve értelmezése inkább az analitikus, mint a lírai terjeszkedés felé hajlik, bár a zenekari játék olyan intenzív, amilyet csak kívánni lehet, és a záró pillanatok megfelelően transzcendensek. Ha ez a lemezfelvétel nem is múlja felül a létező legjobb Parsifal-felvételeket, sok tekintetben nagyon közel jár hozzájuk.
