Italo Calvino Láthatatlan városok című regényéből merítve, ez a kaleidoszkópikus „konceptalbum” Velence kísérteties szépségét és az emlékezetben megmaradó benyomásait idézi fel. A repertoár a barokktól a kortársakig ível, de mindenekelőtt a fiatal orosz származású csellista, Anastasia Kobekina lélegzetelállító sokoldalúságát mutatja be. A Sony Classical felvételét hallgattuk meg.
Nem meglepő módon Vivaldi kerül reflektorfénybe – de úgy tálalva, mint még soha. A rőt pap csellóversenyei Kobekina villanyozó virtuozitását és a Julia Schröder hegedűművésznő vezette Bázeli Kamarazenekar magas fokú játékát csillogtatják meg. A tűzijátékon túl azonban igazi muzikalitás is ott lappang: Kobekina alaposan ismeri a barokk stílust, és lágy, sokszínű hangzást rajzol vonójával, és a vibratót sem viszi túlzásba.
Népszerű barokk vokális művek feldolgozásait is hallhatjuk: a cremonai-velencei Monteverdi dallamos operaáriáit az Ariannából és az Orfeóból, valamint Dowland és Barbara Strozzi siralmait, amelyek melankolikus árnyalatokat festenek a Velencéről készült portréra. Kobekina valódi pátosszal énekelteti, sóhajokra és sírásra készteti a csellót.
Monteverdi Lamento című részlete az Arianna című művéből ihlette Vladimir Kobekin (Anastasia apja) „Ariadne’s Lament” kompozícióját is, egy vágyakozóan szép művet brácsára és szólócsellóra, amely „antik” hangszíneivel és kortárs harmóniáival kapcsolja össze a múltat és a jelent.
Kobekina és kollégái mindezekhez líraiságot és költőiséget, ritmikus lendületet, valamint a színek és kifejező hatások figyelemre méltó skáláját társítják. Bár a lemez egyfajta „potpourri”, ízlésesen van tálalva, témája pedig örök: Velencét mint inspirációt sosem lehet megunni. Aki igen, az hazudik.
