Egyesek a Médée-t nemcsak Marc-Antoine Charpentier legjobb művének, hanem a barokk egyik legjobb operájának tartják. Az 50 éves zeneszerzőnek ez volt az egyetlen komoly francia opera megrendelése, és mindent beleadott. Az Alpha Classics teljes felvételét vettük górcső alá.
A főszereplők számára perzselő recitativo-arioso, amely a hangszeres és vokális szólamokat összekapcsolja; a kórus számára bonyolult együttesek váltakoznak a nagy számokkal; a táncosok számára szédítő generikus változatosság, a pimasz loure-tól a régimódi chaconne-ig; a zenekar számára aktív szerep a cselekmény expozíciójában: mind-mind azt mutatják, hogy Charpentier törekedett a maximalizmusra. Itt nincsenek happy endek, hiszen a boszorkány Médée, akit megvadít szerelme, Jason árulása, megmérgezi riválisát, Créuse hercegnőt, Créuse apját öngyilkos őrületbe kergeti, és megöli a gyermekeket, akiket Jason szül neki.
Véronique Gens hangjához igazítja Médée-t: amikor sebzett, hangmagasságai csöpögnek a bánattól; amikor fenyegető, crescendói viharfelhőként gyűlnek össze; amikor dühös, minden más szólamot elpusztít. De ebből a nagyívű jellemábrázolásból hiányzik a lágy, egyenes tónusú kifejezésmód, amellyel kifejezhetné a sebezhetőséget, amit a tenor Cyrille Dubois (Jason) és a szoprán Judith Van Wanroij (Créuse) ragyogóan közvetítenek, akiknek gyengéd közös éneklése megvilágítja drámai személyiségüket.
A Le Concert Spirituel merészsége felülmúlja az elvárásokat, és innovatív hozzáállása egészen magával ragadó. A tetőpontot jelentő Noires filles du Styx esetében Hervé Niquet karmester dermesztő fenyegetést hoz ki a Médée által megidézett ördögök érkezését jelző furcsa modulációkból. Ezzel szemben a csoport galant táncmozdulatai teljesen újfajta örömöt sugároznak. Niquet a continuót – annak lüktetését, szüneteit és rohanó szakaszait – is ragyogóan alkalmazza arra, hogy alakítsa, hogyan halljuk a recitativó szavait, amelyek a Médée-t előre viszik.
Nagyszerű előadás: egy olyan komplex operafelvétel, ahol nem az egyéni teljesítmény és nem az esztétika van fókuszban, hanem maga a dráma.
