franyo aatoth legújabb műveiből nyílt kiállítás A túlsó part címmel a szegedi Reök-palotában, melyet augusztus 11-től szeptember 24-ig tekinthetnek meg a látogatók. A tárlat a művész valaha megrendezett legnagyobb kiállítása, alkotásai több mint 800 négyzetméteren tárulnak a látogatók szeme elé. A szegedi tárlat bemutatja a művész távol-keleti tájképeinek legfrissebb sorozatát, egyenesen Thaiföldről – ezzel juttatja el Európába a burjánzó trópusi vegetáció és színgazdag, tavak és folyók szegélyezte, eső éltette növényvilág közvetlen tapasztalatát.
A címadó idézet Lugossy László tollából származik: „Az enyészet munkálkodásait képversekké írja át, festi le, jeleníti meg, szellemi energiákkal pakolja teli a művészeti anyagait, újra élesztve az elmúlást, talán az örökkörforgást is kifejezve. Az ember az örökkörforgás barátja, pláne a természethez közel állva…” Valóban: franyo aatoth művészetének meghatározó eleme az az ösztönös kifejezésmód, ami talán az egyedüli módja annak, hogy olyan kérdések kerüljenek kifejezésre a vásznon, mint a nincs, máshol, itt és hová.
franyo aatoth (Nyíregyháza, 1954) Victor Vasarely támogatásával jutott ki először Párizsba 1978-ban, ahol az École Supérieure des Beaux-Arts hallgatója volt. Hosszabb utazásokat tett Németországban, Hollandiában, az Egyesült Államokban és Észak-Afrikában. Bár az ott szerzett tapasztalatok is beépültek munkáiba, festészetére Mongólia gyakorolta a legnagyobb hatást, ahol 1989-ben járt először. A tájkép műfaja volt az, amely a mongol és kínai utazások élményének lenyomatát tükrözte.
A dzsungelben építtetett műtermének közvetlen környezetében megtapasztalt természeti élettér beépül művészetébe. Tájképei nem a klasszikus értelemben vett leképezései a természetnek, hanem a thaiföldi kolostorban töltött elszigetelődés azon élményéről vallanak, mely során egyetlen méter megtétele nélkül a legmélyebb utazás megtehető. Mindehhez hűen kapcsolódik a kiállítás címe: A túlsó part, amely kettős jelentéssel bír.
Egyrészt a tárlat anyaga visszatekint a korábbi korszakot is átható őselem, a víz mint forrásmotívum képnyelvi megjelenítésére, a természet rejtekutainak kalligrafikus ábrázolására. Ugyanakkor ahogy a cím sem csupán leíró jellegű, úgy a képek sem pusztán materiálisak, eltelnek szellemi tartalommal – a túlsó part mint félt vagy vágyott homály az értelem kibomlása óta foglalkoztatja az emberiséget, aatoth franyo pedig műveiben ragyogó könnyedséggel ragadja meg ezt a kimondhatatlan titkot.