Július 10-én, este nyolc órai kezdettel láthatja a közönség Födő Sándor Kaddis című zeneművét Bíró Eszter előadásában a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Az alkotás egyszerre szól az 1944-es városmajori vérengzés és a koronavírus áldozataiért.
– A Kaddis című előadás a te ötleted alapján készült. Hogyan jutott eszedbe, és miért fontos számodra ez a produkció?
– A pandémia időszaka alatt fogalmazódott meg bennem először, hogy ezzel a témával foglalkozzak. Személyes okok miatt: a családomban három, hozzám közel álló ember, két nagynéném és egy nagybátyám hunyt el azelőtt, hogy a vakcina megjelent volna. Így amellett, hogy a 2020-as és 2021-es közhangulatot a vírus miatt amúgy is a reményvesztettség határozta meg, mi családilag is gyászoltunk, és eközben valahogyan előkerült egy ősrégi, arámi nyelvű szöveg, amit többször meg is kellett hallgatnom sajnos a szeretteim temetésén. Ezzel egyidejűleg a párom, Födő Sándor zeneszerző elkezdett egy nagyívű komolyzenei művet írni, akkor még Exodus címmel. Végül az Exodus egy hosszú tétel lett, a Kaddis című zenemű utolsó tétele. Ez azért alakult így, mert habár a mű felütése drámai és fajsúlyos a Kaddis arámi szövegével, úgy éreztem, hogy mégiscsak valami reményteljes dolog felé kell elindulni – az előadás egy gyászfeldolgozó folyamatként is tekinthető, arról szól, hogy hogyan lehet túlélni, túllépni, a veszteség után visszanyerni a hitünket.
– Csak személyes vagy történeti dimenziói is vannak az előadásnak?
– Amikor a mű íródott, akkor erőteljesen a holokauszt állt a fókuszban – ezért is választottuk ki Szenes Hanna, Radnóti Miklós és Szép Ernő egy-egy költeményét, amelyek megzenésített formában kerültek a zsidó imák mellé. De mivel rögtön a pandémia időszaka után adtuk elő, ezért számomra ez nemcsak a holokauszt áldozatairól szól, hanem azokról is, akik a koronavírus-járvány miatt hunytak el. Most pedig, hogy a Városmajorba visszük, kifejezetten az 1944-es városmajori vérengzés áldozataiért szól. Egyszerre tölt el jó érzéssel és tartom nagyon hitelesnek, hogy Benkő Nóra, a Városmajori Szabadtéri Színpad igazgatója úgy gondolta, amikor a teátrum fennállásának századik évét ünnepeljük, nem feledkezünk meg közben arról, hogy ebben a városrészben borzasztó dolgok is történtek. Ha ezt nem próbáljuk meg eltussolni, hanem szembenézünk vele, annak akár társadalomformáló ereje is lehet.
– Zoltán Gábor több könyvet is írt erről az időszakról, és ő is részt vesz az eseményen. Mi lesz az ő szerepe?
– Zoltán Gábor legutóbb megjelent kötete a Szép versek 1944. Ebben olyan verseket gyűjtött össze, amelyek ezt az időszakot próbálják meg tükrözni. Magának a kötetcímnek is van egy abszurd kicsengése – vajon mi lehetett szép 1944-ben? A megemlékezés úgy indul, hogy aki szeretne, az gyújthat egy mécsest az áldozatokért. Utána Zoltán Gábor felolvas majd pár verset ebből a kötetből, és ezt követi majd a Kaddis zenei matériája.
