Oly korban élünk, amikor pszichiáterhez járni már rég nem kiváltság, hanem szinte hétköznapi kötelesség. Mert kell egy hely, ahol végre önmagunk lehetünk, ahol következmények nélkül elmondhatjuk, mi bánt és mi szerez örömet, mitől félünk és mire vágyunk valójában. Ez eddig rendben is van, de vajon merünk-e nevetni magunkon, másokon, a saját és közös bajainkon? Az Orlai Produkciós Iroda tavaly télen bemutatott, azóta is teltházzal futó Tok-tok, avagy hogy pattog a kocka? című komédiája ilyen és hasonlóan kellemetlen kérdéseket tesz fel, de a válaszokat úgy adja meg, hogy közben a könnyünk is kicsordul a nevetéstől.
Mondhatjuk, hogy a francia szerző, Laurent Baffie az élet iskolájában tanulta a mesterséget, hiszen a középiskolát idővel az értelmesebb – és nyilván jövedelmezőbb – elfoglaltságnak ítélt könyvelőtanfolyamra cserélte. Korán kacérkodik a színházzal is statisztaként, majd jelenetek szerzőjeként, fellép a tévében és a rádióban. Közel ötvenéves, amikor 2005-ben a Tok-tok nagyot „robban”. Párizsban három évig folyamatosan játsszák, de a spanyolajkú országok csodálkoznak rá igazán: Argentínában kilenc év alatt több mint másfél millióan látták, Mexikóban az ezres, Spanyolországban az ezerötszázas szériát is megütötte a darabból készült előadás.
Baffie évezredes, jól bevált receptet ír fel szórakozni vágyó nézőinek: hat idegent zár össze egy pontosan meghatározott helyszínen, és arra kíváncsi, mit kezdenek egymással. A moziból meg a színházból jól tudjuk, hogy ez az alapképlet bármilyen irányba elkanyarodhat a krimitől a horrorig, de a francia komédiás megoldása kétségkívül invenciózus: a hat egyéniség hat különböző mentális betegségben szenved, csak éppen a pszichiáter késik a jó előre megbeszélt találkozóról, így kénytelenek ők maguk belevágni a terápiába…
Paczolay Béla rendezőként többedszer dolgozik orlais színészekkel: az ő jó ízlése és persze a csapat kiváló ritmusérzéke is kell ahhoz, hogy a néző korán megértse, hogy itt véletlenül sem a betegeken, de még csak nem is a betegségeken nevetünk, hanem a szokatlan társaság tagjainak suta vagy nagyon is célirányos közeledési kísérletein. Márpedig itt mindenkinek megvan a baja: ott a számokba szerelmes taxisofőr, a tisztaságmániás laborasszisztens, az önmagát újra és újra és újra ismétlő fitneszedző, a neurotikus szentfazék, a szimmetriamániás, de a vonalaktól rettegő műszaki rajzoló, és ha ez nem lenne elég, megjelenik a Tourette-szindrómás taxisofőr, akinek aztán tényleg az jön ki a száján, ami a szívét nyomja.
Schruff Milán, Ullmann Mónika, László Lili, Járó Zsuzsa, Rohonyi Barnabás, Pataki Ferenc, meg a betegeket gardírozó asszisztens, azaz Cseh Judit egytől egyig nagy szakértelemmel boncolja saját karaktere lélektani mélyrétegeit. És ami az igazán nagy teljesítmény: menet közben mutatják meg az elsőre egzotikus, távoli különcöknek tetsző figurák szerethető oldalát. Meg – mint a jó színházban gyakran – segítenek rájönni arra, hogy egy kicsit, a magunk módján mind furcsák vagyunk. Szóval arra, hogy te sem vagy más, mert te is más vagy.
Tok-tok, avagy hogy pattog a kocka június 29-én 20 órai kezdettel a Városmajori Szabadtéri Színpadon.
