Csukd be a szemed és képzeld el, hogy a Balaton partján állsz. Mit hallasz? A víz morajlását? A nád susogását, a közelben elhaladó kacsák zaját, esetleg a nyári zsivajt a strand felől? A BALATORIUM csapat tagjai pont ebből az ötletből indultak el, amikor a hazai könnyűzenei szcéna jeles képviselőinek segítségével létrehozták a 10 dalból álló különleges albumot, a Balatorium nagylemezét, mely a Balaton Hangjai címet kapta. A részletekről a projekt egyik kulcsemberét, Kamau Makumit kérdeztük.
Annak, aki otthonosan mozog a magyar zenei életben, biztosan ismerősen cseng Kamau Makumi neve, aki nemcsak a Mary Popkids zenekar frontembere, hanem zeneszerző, producer, a Banana Records kiadó alapítója és a La Boum fesztivál főszervezője is.
– Hogyan született meg a Balaton Hangjai lemez ötlete?
– Can Togay és a BALATORIUM csapata keresett meg mint a Banana Records vezetőjét, hogy bemutassák nekünk a BALATORIUM projekt lényegét, és azzal az ötlettel álltak elő, hogy erre az ökológiai és az edukációs programra szeretnének egy zenei albumot létrehozni. A projektben szabad kezet kaptunk, de abban már az elején egyetértettünk, hogy semmiképpen sem egy mainstream pop dalokból álló albumot szeretnénk, mert az nem illeszkedne az ökológia koncepcióhoz. Mi inkább a hazai zenei élet ínyencségeit és érdekességeit szerettük volna összeválogatni az indie-elektronikus szcénából, akik amúgy is a kísérletiség határmezsgyéjén mozognak. Így kértük fel végül azt a tíz előadót, akik szerepelnek a lemezen, illetve egy helyre pályázatot írtunk ki, amelyre bárki jelentkezhetett.
– Mit tudhatunk az alkotás folyamatáról? Mennyi idő alatt készült el az album?
– A folyamat úgy indult, hogy a közreműködő zenészeknek a PAD Alapítvány tartott egy előadást, amelyben bemutatták a Balaton ökológia összefüggéseit. Ez volt a nulladik lépés, amolyan inspirációgyűjtés, illetve az Analog Balatonnal két napon keresztül rögzítettük a hangokat és atmoszférákat a tó körül, amelyből kialakult egy úgynevezett sample pack, mely 50 hangmintát tartalmazott. Ezeket az előadók megkapták és felhasználhatták a zenéjükben. Az album tavasz végére állt össze, mindenkinek nagyjából három hónapja volt a saját dalát elkészíteni, illetve három zenekarral video sessionöket is felvettünk a Balaton környékén. A lemezbemutató augusztus közepén volt a salföldi Bánya Kertben.
– Hogyan sikerült a bemutató? Milyen volt a fogadtatás?
– Szuperül sikerült, majdnem teltház volt. Az albumon szereplő tizenegy zenekarból öt lépett fel a helyszínen, akik nagyon jól megidézték a lemez hangulatát. Az előadók mellett a PAD Alapítvány tartott előadást, kitelepült a szabadonbalaton-bár, ahol algákból és különlegességekből Balaton-inspirálta ételeket és italokat lehetett kóstolni. Szóval rengeteg érdekességgel készültünk, és az esemény tökéletesen átadta azt, hogyan kapcsolódhat össze a zene és a Balaton ökológiája.
– Zenészként tapasztaltad már, hogy téged is inspirált a Balaton? Megihletett a tó az album készítése során?
– Abszolút, az elhangzott előadásokon rengeteg érdekességet megtudtam én is, többek között azt is, hogy mennyire összefügg minden mindennel ebben a nagy ökológiai rendszerben, amelynek csak töredékét ismerjük. Nekem sokat adott, hogy rávilágítottak arra, hogy ezek nem különálló egységek, hanem az egész régió minden szelete igazából hatással van a többire.
– Említetted, hogy több hangot is rögzítettetek a Balaton körül. Neked melyik az első hang, amely a füledbe cseng, ha azt mondom Balaton?
– A fűnyíró hangja, ahogy zúg a távolból. Felkelsz délelőtt, és valahol mindig nyírják a füvet a tó körül. Nekem ez a Balaton-hang, illetve az, amikor messziről hallod, hogy a strandon a gyerekek kiabálnak, az a zsibongás és zsivaj hozza a balatoni hangulat. Mostanában egyébként sok időt töltöttem a Káli-medencében, amely pont nem a strand hangulatot és hangokat idézi, hanem inkább a hegyeket nézegetős szél-hangot, melyet szintén nagyon kedvelek.
– Úgy beszélsz a tóról, mintha nagyon jól ismernéd. Van személyes kötődésed hozzá?
– Persze, nagyszüleimnek Balatonszéplak-felsőn van nyaralója, szóval én kisgyerekkoromtól kezdve ott töltöttem a nyarakat, sok barátomat onnan ismerem. A zenekarból a társaim egy része is Marcaliból és Keszthelyről származik, így ezeken a helyeken is sok időt töltöttem, az utóbbi években pedig a már emlegetett Káli-medencébe szerettem bele, főleg Szentbékkálla környékébe. Veszprémet már csak az Utcazene Fesztivál, a város hangulata és helyiek miatt is imádom.
A cikk eredetileg a Hello Veszprém Balaton magazinban jelent meg.
