A Színházi Kritikusok Céhe idén 39. alkalommal, 15 kategóriában nyújtja át az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeit elismerő Színikritikusok Díját. A legjobb díszletért és jelmezért már az első alkalommal is díjazták a tervezőket. Ismerjék meg az idei várományosokat!
A legjobb díszlet díjának várományosai
Ithaka – tervező: Balázs Juli (Katona József Színház)
Ragyogó kezdés, mondhatnám, ahogy a kék, a nézőteret és az egész színpadot körbeölelő fényes fóliafüggönyöket megpillantom, máris „ott vagyunk”, asszociációink meglódulhatnak: tenger, mennyország, égbolt, álomvilág, talmiság. (Tompa Andrea: Nemhős – Magyar Narancs)
Rosmersholm – tervező: Andrij Zsoldak, Daniel Zsoldak (Kolozsvári Állami Magyar Színház)
A tér önmagában is történetet mesél, miközben a tárgyak konkrét, kézzelfogható mivolta szimbolikussá magasztosul. Az égig érő ajtók, melyek az emberi nem kicsinységéről, a lakótérből kitüremkedő kápolnaféleség, amely a létezés beteges templomáról mesél… Az ablak, amely előbb a sötétségbe, a dolgok előrehaladtával pedig a fehéren vakító semmibe nyílik. Azaz enyhén szólva is mutatja az utat… (Kállai Katalin: Ablak a nagy fehér semmibe – art7.hu)
Utas és holdvilág – tervező: Horváth Jenny, Juhász András (Trafó–TÁP Színház)
Az Utas és holdvilág olyan előadás, amely válogatottan leleményes, leginkább csak gyerekszínházban és képzőművészetben megszokott eszközöket használ fel (videó, film, fény, díszlet- és jelmeztervezővel, de még egy festővel is!). Mindezt egyfajta könnyed színpadi deviancia és lazaság érdekében, amelyből hitelesen képes megszólalni a Szerb Antal-főhős leküzdhetetlen, ambivalens vágya a nonkonformitás iránt. (Herczog Noémi: Dühítő progresszió – Élet és Irodalom)
Ismerje meg a kategóriák jelöltjeit, böngéssze végig a laudációkat a Papageno különszámában!
A legjobb jelmez díjának várományosai
III. Richárd – tervező: Nagy Fruzsina (Radnóti Színház)
Nagy Fruzsina jelmeztáráról a praktikus jelző jut eszembe: a sok tucatnyi szerepet összesen tizenegyen játsszák, és őket nem csak Şerban, de a tervező is markáns, azonnal felismerhető kiegészítőkkel látja el. Majdnem azt írtam, hogy Richárd nem kap púpot, de hát kap, de nem ez tűnik fel, merthogy egyik lábszárát rácsos ortopédcsizma-féle rögzíti, jobb kezén is furcsa szerkezet, mintha csontkéz volna. Fekete-fehér öltönye a kígyóbőrt utánozza, hátul laza copfba összefogott haja (majdnem) végig idegen, mármint a valódi jellemtől idegen elemként vonja magára a figyelmet. (Jászay Tamás: Köztünk jár – szinhaz.net)
Alice – tervező: Kiss Zsuzsanna (Tamási Áron Színház, SepsiszentgyörgyÖ
A szürreális univerzumhoz a lélektani realizmus szabályai nem kínálnak fogódzót sem a színészek, sem a nézők számára, már csak az arcokat takaró maszkok miatt sem. Csodaország lakóinak Kiss Zsuzsanna extravagáns, sokszor hétköznapi tárgyakat (kesztyűk, Barbie babák) felismerhetően újrahasznosító ruhakölteményeket, vagy ezek ellenpontjaként testhez simuló, az anatómiát (húst, csontot, ínakat) a bőrfelszínre rajzoló kezeslábasokat tervezett. (Kricsfalusi Beatrix: Évadkezdés Háromszéken – Szinhaz.net)
A hattyú – tervező: Izsák Lili (Örkény Színház)
Az akvárium-bunkerben vegetáló szereplők a különbözni vágyás illúziójával viselik egyedi ruházatukat, amelyek évszázadokat sűrítenek elénk. A rokokót idézik a keleties brokátok, a francia forradalmat a zsabók, a 20. századot a barett sapkák, hippi nadrágkosztüm, S/M fétisékszer, munkásköpeny, műszőrmék, a tavalyi divatot a glove pump cipők és az haute couture kimonók. Az extravagáns stíluskavalkád, a sokféleség gondosan megtervezett dísz-harmóniája egyszerre tart tükröt napjaink posztmodern bőségfilozófiájának és a társadalmi egyenlőség „örök” eszméjének. (Miklós Melánia)
Legyen ott Ön is a Színikritikusok Díjának átadó gáláján! Az egyszeri és megismételhetetlen eseményt Szabó Réka rendezi, közreműködik a Tünet Együttes. Az eseményre jegyek itt vásárolhatók.
