Schiff András és Dan Berglund a Gramofon-toplista dobogósai

Schiff András ahogy megszokhattuk tőle, minden alkalommal, így új lemezén is a legmagasabb minőséget képviseli. Az Esbjörn Svensson Trio bőgőseként világhírű vált Dan Berglund Tonbruket nevű együttesével élteti tovább a skandináv jazz hagyományait.

Schiff András azon zongoraművészek közé tartozik, akik rendkívüli fontosságot tulajdonítanak a hangszerválasztásnak. Mintha nem elsősorban eszköznek tekintené a hangszert, hanem nyersanyagnak, ami meghatározó az adott zeneművet illetően, éppen ezért választásai műsorfüggőek. A hallgató ritkán foglalkozik ilyesmivel, hiszen ő már a végeredményt kapja, s az élménysorozatokból hajlamos azt a következtetést levonni, hogy voltaképp mindegy, milyen hangszeren játszik Schiff: ugyanis

zeneiségével és érzékeny billentéskultúrájával mindenkor meggyőző.

Ezúttal sem a fortepiano-hangzásélmény dominál, hanem Schiff Schubert-ismerete kamatozik a korhű hangszeren. Az egyik korongon a Négy impromptu (D.899) sorozatát követően a c-moll szonáta (D.958) hallható, a másikon a Három zongoradarab (D.946) után az A-dúr szonáta (D.959) kapott helyet. A felvétel készítőit dicséri, hogy természetes akusztikai közegben rögzítették az előadást, mely olyan koncertélmény erejével hat, mint amikor a hallgató ideális helyen ül. Mondhatni, az elviselhetőség határát súrolja az élmény.

Μár-már fáj a szépség, amely hangulatok sokaságával közvetít egyfajta életérzést.

Olyasmiket hallunk, amik leginkább az előadó értő kottaolvasásának többletinformációi. Megélhetjük Schubert zenei világának homogenitását, amennyiben egyre-másra visszaköszönnek a dalokból ismerős fordulatok. A dalok királya ugyanazt a nyelvet beszéli (és ennek szókincsét használja) zongoraműveiben is – ám ez korántsem magánmitológiai zártságú; Schiff egyetemes zeneirodalomismeretének köszönhetően az egyes fordulatokból gyakran kihalljuk Beethovent, sőt, alkalmilag feltűnik kifejezetten schumannos gesztus is. Schiff keze alatt mindentudóan alkalmazkodik Franz Brodmann 1820 körül készített bécsi hangszere – kifejezési készlete elképesztően gazdag.

Lehetőségei a jól artikulált, az adott faktúra jellegzetességét érvényre juttató, átgondolt interpretációnak köszönhetően mérhetők fel. Legalábbis a sokadik meghallgatásra – mert a komplex élményt szokni kell, először elkápráztat a mélységeket- magasságokat bejáró, ily módon a műveket sokdimenziósan közvetítő interpretáció. Kihagyhatatlan!

Ahogyan a Gutenberg-galaxist, a nyomtatott könyvet szerencsére nem tüntette el teljesen az internet, ugyanúgy a hangfelvétel-készítés és -kiadás online korszakában sem szűntek meg a fizikai hanghordozók. Sőt, az értékteremtő zenei műfajokban a kézbe vehető, szép grafikával és minőségi booklettel kínált hanglemez az elmúlt időszakban Európa-szerte felértékelődött.

A Gramofon havonta jelentkező összeállítása szubjektív toplista: ebben a hónapban mi ezeket a lemezeket hallgatjuk legszívesebben a szerkesztőségben.

A Tonbruket együttest 2009-ben alapította Dan Berglund, a híres svéd bőgős, aki a világhírnévre szert tett E.S.T., azaz Esbjörn Svensson Trio oszlopos tagja volt másfél évtizeden át, egészen a zenekarvezető tragikus haláláig. Társai is a skandináv jazz eminensei: Johan Lindström gitáros, aki a pedálos steel gitárt is kezeli, Martin Hederos zongorista (olykor hegedül is, valamint a szintetizátorok mestere), a dobos pedig Andreas Werliin, aki eredetileg nem is jazzmuzsikus volt. A zenei anyagban tulajdonképpen a kortárs fúziós jazz, a pszichedelikus rock és a neo-folk is megtalálható, olykor nem is egy számon belüli szintézisről van szó, hanem az egyes darabok sorolhatók eme kategóriák valamelyikébe.

Vitathatatlanul eredeti muzsika,

amelynek létrehozásában oroszlánrésze van a Berglundnál fiatalabb zenésztársaknak. Minden szám az együttes valamelyik tagjának szerzeménye, olykor az egész csapat munkája. Érdekesség, hogy az album nem valamelyik szám után kapta a címét, hanem a neves svéd festőművész, Jesper Waldersten Salvation című festményéről. A Live szó pedig arra utal, hogy az élő felvételek a stuttgarti Bix Jazzclubban készültek három évvel ezelőtt.