Várady Róbert munkásságában domináns szereppel bír az ábrázolás és a megismerés közötti kapcsolat. A látásból mint az elsődleges fizikai érzékelésből adódó korlátozottságok és az azon túlmutató metafizikai észlelés a jellemző munkáira, amelyért a művészt joggal nevezhetjük filozofikus festőnek.
Ne feledjétek, hogy január 23-án 19 órától élőben közvetítünk a Várfok Galéirából:
Az egyik legfontosabb és visszatérő kérdéskör Várady filozofikus tartalmai közül a fizikailag érzékelhető valóság, illetve az attól eltérően, de szimultán létező másik valóság kapcsolata, azaz a hiperrealitás. A hiperrealitás fogalma nem jelent mást, mint mikor lehetetlenné válik a valóságot és a fikciót (vagy a virtualitást) elkülöníteni egymástól, és azok egyidejűleg vannak jelen egymás mellett. Várady ezt a fogalmat festményein a rá jellemző precíz kompozícióval és briliáns, de sokszor ironikus alak- és térábrázolással tudja közvetíteni.
A Munkácsy-díjas Várady Róbert (1950, Budapest) a Várfok Galéria művészkörének oszlopos tagja, több mint 20 éve csatlakozott a galéria művészköréhez. Alkotásaival jelenleg a Műcsarnokban találkozhatnak: A látszatok valósága címet viselő nagyszabású tárlat az alkotó elmúlt tíz évben készült munkáiból nyújt izgalmas válogatást és 2020. február 2-ig látogatható. További információk itt érhetők el.
A jelenleg a Műcsarnokban kiállított két nagyméretű festmény, a Kiterjesztett valóság I. és az Egyensúly keresés I. remek például szolgálnak arra, ahogy a művész képes ábrázolni egy valóságra emlékeztető és egy virtualitást megidéző realitást úgy, hogy azok egyszerre legyenek jelen. Ezt olyan művészi eszközökkel teszi lehetővé mindkét festmény tekintetében, mint a térviszonyok eltorzítása, a rideg geometrikus tér és a realista módon megfestett emberi alak találkozása.
A festményeken az emberi és az emberen túli, a virtuális kerül egymás mellé. Ez a találkozás a kiszámított geometrikus tér és a kompozíció fogságába esett, valósághűen ábrázolt hús-vér emberi figurák jelenlétéből adódik. Maga a tér egy ellehetetlenített helyzetet kínál számukra. Egy idegen tér, melynek szabályszerűsége eltér az emberitől, ezáltal a legkevésbé sem otthonos. Várady azt az érzetet keltheti a nézőben, hogy mi, emberek egy olyan világban élünk, ahol a jelenlétünkön kívül semminek a létezésében nem lehetünk biztosak, hisz a környezetünk egy kreált, felépített tér, amelynek a rabjai vagyunk. Ezt a modern környezetet több olyan megfoghatatlan kapcsolat és fogalom járja át, amelyeket fizikai érzékelésünkkel nem vagyunk képesek felfogni, mégis kénytelenek vagyunk elfogadni létezésüket. Következésképpen, amit ma valóságnak nevezhetünk, egyfajta keveréke a fizikai világnak és a fikciónak.
Várady festményei a fenti gondolatkörhöz kapcsolódnak, azonban a festő a komoly gondolati tartalmakat finom iróniával oldja. A Kiterjesztett valóság I. kompozícióján az emberalakok bizonytalanul, kétkedve és tanakodva vannak jelen az idegen, geometriai térben. Az Egyensúly keresés I. című kép középpontjában látható instabil virtuális világban tájékozódni próbáló figurát Várady egy lufival a kezében ábrázolja, mely szintén egy játékos iróniát kölcsönöz a festménynek.
