Zempléni Szabolcs kürtművész kérésünkre kiválasztotta kedvenc felvételeit a Papageno Rádió új, Lakatlan sziget című tematikus műsorába, melyeket a következő adásban, március 10-én hallgathatunk meg.
- hirdetés -
A műsorban hétről hétre a hazai művészeti élet meghatározó képviselőinek személyes kedvenceit hallhatjátok.
Sound of silence, hát nem ez a legnagyobb varázs egy lakatlan szigeten? Egy darabig biztos, utána viszont újra elővenném kedvenc zenéimet. De hogy épp melyiket, az hangulatfüggő. A sor nálam biztos, hogy J. S. Bach egyik művével kezdődik. Talán a Máté-passióra voksolnék, Nikolaus Harnoncourt 2001-es felvételével. A világhírű karmester rengeteget foglalkozott a művel, melyről a Beszédszerű zene című könyvében is részletesen beszámol. Sok művésztől hallottam már, hogy ha tehetnék, minden lemezfelvételt megismételnének; másodjára már egész más felfogásban rögzítenék a darabokat. Harnoncourt ezt meg is tette, 2001-ben már sok szempontból újszerű megközelítésben szólaltatták meg Bach Máté-passióját. Rendkívül érdekes alkotás, mely valószínűleg mindig tartogat meglepetéseket. Nem hiszem, hogy valaha is unalmassá válhatna.
Egy másik elmaradhatatlan felvétel Beethoven VI. „Pastoral” szimfóniája histórikus előadásban: az Orchestre Revolutionnaire et Romantique és John Eliot Gardiner felvétele megeleveníti a természetet, hirtelen fülünkbe cseng mindaz, amit Beethoven elképzelhetett a szimfónia megírásánál.
Csodálatos, micsoda programzenét írt Beethoven, s a 19. század elején még szokatlan alcímeket adott a tételeknek.
Hirtelen megjelennek a madárhangok, a színeket és a természet „zaját” adja vissza a zenemű. A kedvenc részem, amikor a második tétel (Jelenet a pataknál) végén a víz csobogása mellett hallhatjuk a madarak párbeszédét, ahol több konkrét madárhang is felismerhetővé válik. A negyedik tétel pedig olyan vihart ábrázol, mely részben már R. Wagner A bolygó hollandi című operájának nyitányát vizionálja.
Rachmaninov kevésbé ismert műve is „jöhetne” velem: A holtak szigete, op.29.
Szintén egyedülálló programzene, mely Arnold Böcklin festményét olyan hátborzongató hangzásban szólaltatja meg, hogy hirtelen valóban egy lakatlan szigeten érezzük magunkat. Azon zeneművek közé tartozik, mely igazából felvételen nem adja vissza azt a hangulatot, melyet egy koncerten megteremt.
Αrnold Βöcklin: Holtak szigete – forrás: Wikipedia
Első találkozásom Rachmaninov szimfonikus költeményével 2003-ban, berlini tanulmányaim során esett. A Berlini Filharmonikusokat Sir Simon Rattle vezényelte. Miután hazaértem, egyből rákerestem az interneten a festményre. Ekkor szembesültem azzal, hogy a zenét hallgatva éppúgy képzeltem el a képet, ahogy Böcklin megfestette. A Requiem híres sequentiája, az utolsó ítéletet megjelenítő Dies irae dallama a Holtak szigetében is felcsendül. Jelenleg a napokban elhunyt nagymamámra, Varasdy Emmi zongoraművészre is emlékezem ezzel a művel.
Bartók Béla Este a székelyeknél című művével zárnám a sort. Bartók zenéje egy életérzést sugároz, és gyűjtései során jobban megismerte a magyar embereket és a gyönyörű tájainkat, mint bárki más. A folklór ereje akkor vált igazán fontossá számomra, mikor már jó ideje Németországban éltem, azonban a magyar gyökereim egyre jobban hazahúztak. Ezek a gyökerek nem csak Magyarországot, de azokat a családi zenész hagyományokat is jelentik számomra, melyek elől gyerekként menekültem, hogy később úgy térhessek vissza, mint akit már nem a családja, hanem saját sikerei alapján ismernek el.
A művet Zempléni Kornél, nagyapám játssza.
* Hallgassátok velünk a már mobilapplikáción is elérhető Papageno Rádió keddenként, 22 órakor kezdődő műsorát. Az applikációt androidra itt, iPhone-ra pedig innen tudjátok letölteni. Ismétlés csütörtökön 15, szombaton pedig 16 órától.
