Vannak helyzetek, amikor az online nézők bizonyos előnyökkel rendelkeznek, akár még a koncertlátogatókkal szemben is. Valami ilyesmi történt október 4-én este a Müpában a Haydneum meglapítását ünneplő fesztivál nyitókoncertjén.
A karmester a hangverseny nagy részében háttal áll a közönségnek, így csupán az online nézők láthatták szemből Vashegyi György arcát dirigálás közben. Láthatták azt a „másfajta” örömöt, ami nem csak a gyönyörű zeneműveknek és a remek előadásnak szólt, hanem annak is, hogy a koncerttel valóban elkezdődött a Haydneum – Magyar Régizenei Központ története.
A hangverseny előtt néhány perccel nem magáról a fellépésről beszélt a két rezidens együttes, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar alapító-művészeti vezetője, hanem a koncert három szerzője közül Johann Georg Albrechtsbergert kiemelve, a Haydneum előtt álló feladatokról. Ahogy mesélte, sokan kérdezik tőle, mik lesznek a Haydneum első nagy tennivalói.
„Képzeljük csak el, hogy a Széchényi Könyvtár mélyéről előkerült több száz Albrechtsberger-kézirat, amelyről ezidáig senki nem tudott! Még nem tudjuk, milyen művek, milyen műfajban íródtak, milyen hangszerösszeállításban, és mikor. Ezek a darabok vagy töredékek gyakran még hivatkozásokban sem szerepelnek. És ez a több száz anyag csak egyetlen szerzőhöz kötődik. A kéziratokat fel kell dolgozni, digitalizálni, katalogizálni, elemezni, kiadni. És csak ezután a hosszú munkafolyamat után következik az a pillanat, hogy egy kórus vagy hangszeresek elé tehetjük, akik megtanulják és bemutatják a közönségnek. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy Albrechtsberger mellet még rengeteg szerző elfeledett és újrafelfedezésre váró életművéről beszélünk, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy minimum a következő 50 évre elegendő munka vár ránk” – állítja Vashegyi György.
„Mielőtt úgy gondolnánk, mindez „csak” a kutatók-zenetudósok felségterülete, csak őket érdekli ez a téma ilyen mélyen, hadd említsem meg az Orfeo Zenekar művészeinek egymás közti beszélgetését a koncert szünetében. Ők egymás szavába vágva mesélték egyrészt azt, milyen csodákat ismertek meg a hétfő esti koncert műveivel, illetve milyen izgalmas munka egy zenész számára, ha olyan kottát kap a kezébe, amely évszázadokkal ezelőtt számított kortárs alkotásnak, miközben a mai napig nem játszotta senki a darabot” – teszi hozzá Vashegyi György.
A két együttes művészeit nem látjuk unatkozni a színpadon, nem látjuk rajtuk, hogy titokban az órájukat nézik, meddig kell még színpadon ülniük. Az ő szemükben valódi öröm és lelkesedés látszik, és minden egyes muzsikus – legyen hangszeres a zenekarban, vagy énekes a kórusban – pontosan tudja, az ő egyéni munkája nélkül nem úgy szólalnának meg a koncertek, ahogyan megszólalnak.
Tudják, hiszen ezt az érzést az együttes vezetője is minden alkalommal erősíti bennük, hogy mindegyikük munkája szükséges ahhoz a nagy egészhez, amit előadásról előadásra a közönségnek ajándékoznak. És tudják, hogy milyen fontos üzenetet visznek az emberek felé akkor is, ha évszázadok eddig ismeretlen alkotásait mutatják be, de akkor is, ha jól ismert darabokat egy kicsit másképp, „orfeósan” tolmácsolnak.
A két együttes és a magyarországi Haydn-történet 1998. szeptemberében, a historikus Haydn-fesztivál nyitókoncertjén kezdődött Fertőd-Eszterházán. A következő két évtizedben az ősbemutató helyszínén szólaltak meg újra a zeneszerző London előtti szimfóniái, illetve 2009-re, a Haydn halálának 200. évfordulója előtt tisztelgő évre az összes misét és német nyelvű oratóriumot is előadta a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar. De vajon mi történt Haydn után Magyarországon? – tették fel a kérdést a zenészek.
Így jutottak el az Országos Széchényi Könyvtárba, ahol először az ifjabb Haydn-fivér, Michael eladdig előadatlan oratóriumaira bukkantak. Innentől kezdve magától értetődően formálódott, mi lesz a két együttes legfontosabb célja, amelyhez most a Haydneum megfelelő keretet és szakmai társakat ad.
A mai, október 5-i estén a Karmelita rendezvényteremben a Purcell Kórus partnereként a kiváló francia együttes, a Les Talens Lyriques ad koncertet. A francia muzsikusok vasárnap óta Budapesten vannak, így a hétfő esti hangversenyt a nézőtéren hallgatták. A szünetben az együttes alapító-karmestere, Christophe Rousset is megosztotta velünk üzenetét:
„Már gyermekként úgy gondoltam, ha nagy leszek, archeológus leszek. Vagyis a felfedezés iránti vágy nem újkeletű bennem. Úgyhogy muzsikusként is egyértelmű volt, hogy a könyvtárakban kell keresgélnem. Minden könyvet kinyitottam, mindent elolvastam, tanulmányoztam, amit csak lehetett. És hihetetlen kottákra bukkantam. Akkor határoztam el, hogy a Les Talens Lyriques alapvető célkitűzése is ez kell, hogy legyen: a kutatás, felfedezés, bemutatás. Valószínűleg ezért hívott bennünket erre a nyitófesztiválra Vashegyi György, és ezért kérte éppen Gregor Joseph Werner Jób című oratóriumát, mert számunkra is fontos, hogy ezt a régi-új repertoárt, sőt, egy voltaképpeni világpremiert a lehető legszélesebb körben bemutassuk, és a lehető legtökéletesebb előadást produkáljuk. De valójában ugyanezt tesszük, ha egy Beethoven-szimfóniát játszunk, hiszen számunkra ez éppúgy bemutatónak számít, és igyekszünk minél frissebb, minél hitelesebb koncertet adni, mintha egy elfeledett és újra megtalált műről lenne szó.
A Haydneum csapatának pedig nagyon sok szerencsét kívánok, kíváncsi, nagy közönséget, mert biztos vagyok benne, hogy csodálatos kincseket találnak majd, amely csodálatos újdonságokkal gazdagítja a repertoárt. És az is biztos, hogy nem csak magyar, hanem német, és francia kincsek is lapulnak a könyvtárakban. Gyönyörű felfedezések, meglepetések és izgalmas munka vár a magyar kollégákra!”
