A zenei élmény és a vallásosság sokszor áll egymáshoz közel. A katarzis mélységének átélése valóban ilyen is lehet, hiszen hasonlíthat az ismeretlen felé forduláshoz, magunkba nézést és elmélyülést igényel. A zenehallgatáshoz sem szükséges felekezeti forma, ahogy a hitét is sokféle módon élheti meg az ember. Az Arcus Temporum Fesztivál keresztény szellemiségű rendezvény, de bárkinek fontos esemény, nagy élmény lehetősége.
„A koronavírus-időszak után sokunk számára felértékelődnek a személyesség és a közösség alkalmai. Az elmúlt egy év során megtanultuk értékelni és becsülni azokat a helyzeteket, amikor átélhetjük összetartozásunkat, és amikor megérinthet bennünket emberi kapcsolataink ereje és mélysége. Ezt élhettük át a fesztivál három napja alatt is művészeinkkel, közönségünkkel az idelátogatókkal” – így foglalta össze Dejcsics Konrád atya fesztiváligazgató a rendezvénysorozat szellemiségét.
A 17. Arcus Temporum Fesztivál idén az emlékezet és a személyesség köré épült, Klukon Edit és Ránki Dezső művészeti vezetésével, Liszt Ferenc és Dukay Barnabás alkotásainak középpontba állításával. Azt hiszem, hogy ez a cél megvalósult, Liszt munkásságában alapvető fontosságú a tradíció és a modernitás megléte, éppúgy, ahogy Dukay művészetében is ezek a meghatározó pontok.
Liszt szimfonikus költeményeinek négykezes átiratai nem várt hatást hoztak: az addig monumentális erődítménynek tűnő zeneművek hirtelen megszelídülnek, eltolódnak hangsúlyai. Ránki Dezső és Klukon Edit előadásában olyanok, mintha ez lenne az eredeti formájuk. A főkönyvtár dísztermének falai szétnyílnak és máris olyan terekben érezzük magunkat, amelyekkel a legújabb csillagászati kutatásokat olvasva találkozunk. Itt térré válik az idő, jut eszembe az idézet a Parsifalból.
A Pannonhalmi Főapátság tereiben lenni mindig kivételes élmény. Egy séta is elég, csodálni a tökéletes építészeti remekművet, a koncertek szinte megemelik ezt a hatást, más minőséget adva a zenének. Fennköltség, jut a szó eszembe, és ez nem is frázis. Még utána is megmarad a hatás, a csendben lépegetve nem töri meg az élmény erejét semmi.
Már az ide vezető úton megkezdődik a ráhangolódás. Nincs ebben semmi patetikusság vagy mesterkéltség, oda készülök, ahol nyugalom vesz körül, ami a gondolataim minőségét, de még tárgyát is lecsendesíti, ebben a teremben nincs stressz és rohanás.
Az irodalmi programok részeként a 100 éve született és 40 éve elhunyt Pilinszky Jánost idézte meg a háromnapos rendezvény. A 20. század egyik legjelentősebb költőjéről dokumentumfilmekkel, költészetéről pedig összművészeti előadással emlékezett meg a fesztivál.
