Judi Dench 1957-ben kezdte színészi pályáját a londoni az Old Vic színházban, Opheliaként. Ő maga sem gondolta, hogy rokoni szálai a Hamlet királyi várába vezetnek.
A BBC hírességek őseit kutató műsora, a Mit gondolsz, ki vagy? (Who Do You Think You Are?) októberi adásából kiderült, a színésznő családfájának egy távoli ágán a dán királyi trónhoz közeli személy is van. Judi Dench ük-ük-ük-ük-ük-ük-ük-ük-ük-üknagynénje, Beate Bille a dán királynő egyik udvarhölgye volt Helsingørben. Amikor Dench meghallja a város nevét, hirtelen nem tudja hova tenni a dán szó ismerős csengését. Segítségképp elárulják neki az angol nevét: Elsinore. Így már összeáll a puzzle: a Hamlet cselekménye itt játszódik.
Az udvarhölgy nagynéni fia, Tycho Brahe komoly hírnévre tett szert, korának elismert csillagásza volt. Judi Dench őt is megismerhette egy portréról, amelyet címerekkel díszítettek. Erről két meglepő dolog derült ki. Tycho Brahe felmenői közé tartozott egy bizonyos Rosenkrantz és egy bizonyos Guildenstern is, s ami talán még izgalmasabb, családi jelmondata, Non haberi sed esse, erősen rímel egy Hamlet-beli részletre (kurzivált rész).
Hamlet, I. felvonás, 2. jelenet – részlet (Arany János fordítása)
KIRÁLYNÉ Tudod, közös, hogy meghal, aki él,
S természet útján szebb valóra kél.
HAMLET Igen, asszonyom, közös.
KIRÁLYNÉ Ha az: miért
Látszik tehát előtted annyira
Különösnek?
HAMLET Látszik, asszonyom! az is
Valóban; látszik-ot nem ismerek.
A történész szakértőtől a színésznő megtudta, Brahe maga nyomtatta munkái sokfelé eljutottak, elképzelhető, hogy Shakespeare körében valakinek megvolt a könyv.
A dán király, Frigyes, és felesége, Zsófia udvarában szerették a kultúrát és a művészetet, a kornak megfelelően gyakran tartottak nagy ünnepségeket, ezekre egész Európából érkeztek az előadók. Köztük turnézó angol színtársulatok is. Az egyik trupp tagja, az 1586-ben (magyarosan írva) Helsingörben fellépő Will Kemp még akár találkozhatott is Beate Billével…
Kempe ezt követően visszatért Londonba, ott A Lordkamarás Emberei (Lord Chamberlain’s Men) társulat színész-részvényese volt Shakespeare-rel együtt, és olyan komikus szerepekben mutatott nagy tehetséget, mint Falstaff. Vajon tőle milyen történeteket hallhatott William Shakespeare, amiket aztán a Hamlet, dán királyfi című tragédiájához felhasznált? Talán egyszer ezt is megtudjuk!
A legjelesebb angol művészszínházaknak, a londoni Nemzeti Színháznak, a Royal Shakespeare Companynak, a Playhouse-nak volt a tagja. 29 Shakespeare-előadásban játszott, Lady Macbethet több produkcióban is. Több darabban több szerepben is fellépett pályája során: a Hamletben volt Ophelia és Gertrud, a Vízkeresztben Maria és Viola, A windsori víg nőkben Anne Page és Sürge asszony, a Téli regében Hermione és Perdita, illetve Paulina; de hogy egy másik szerzőt is említsünk: a Cseresznyéskertben Ánya és Ranyevszkaja. Musicalszínésznőnek sem utolsó? A Cabaret Sally Bowlesával 1968-ban komoly szenzációt keltett, a Macskák ősbemutatójából csak egy baleset miatt maradt ki – a filmváltozatban benne volt, de az a verzió finoman szólva sem nyűgözte le sem a nézőket, sem a kritikusokat -, és olyannyira emlékezetes volt alakítása az Egy kis éji zene (más magyar címen: Egy nyári éj mosolya) című Sondheim-musicalben, hogy Olivier-díjjal ismerték el érte. Hétszer jelölték Oscarra, a nominálást a legrövidebb szereppel váltotta díjra. A Szerelmes Shakespeare-ben két zárt jelenetben, körülbelül 7 percig látható a vásznon, ezért a legjobb női mellékszereplő díját nyerte el. Ő az első nő, aki James Bond főnökét, M-et játszotta és játssza.
(BBC)
