Georg Büchner Woyzeck című, eredetileg töredékes darabját vitte színpadra idén tavasszal Albu István, a Figura Stúdió Színház vezetője. A rendező Szatmárnémetiben dolgozott a Harag György Társulattal. A különleges feldolgozásban megszólaló előadást az eredeti helyszínen, a szatmárnémeti teátrumban láthatta a fesztivál szakmai közönsége. A rendezőt a kivitelezésről és erről a rendhagyó fesztiválhelyzetről is kérdeztük.
– Az előadásban fontos szerepet kapott a zene. Ez kiindulópont volt már a kezdeti fázisban is vagy később alakult így?
– Mindenképpen kiindulópont volt. A Woyzeck ötlete Nagy Csongor Zsolthoz kötődik. Mikor játszott nálunk Gyergyóban a Három nővérben, már akkor beszéltük, hogy jó lenne egy Woyzecket színre vinni közösen. Utána valahogy beugrott, hogy a szatmári színészek jól zenélnek. Sokan olyanok, akik önszorgalomból kikupálták magukat zenei téren. Az egész történet valamiért nekem a Rammsteinnel társult, így válogattuk tudatosan a zeneszámokat is. Fontos elemei a történetnek, reflektálnak hangulatokra, továbbviszik a történetet. Ahhoz, hogy megközelítsük a Rammstein hangzásvilágát komoly technikai feltételekre, hangszerekre volt szükség. Ezeket be kellett tennünk a térbe, így lett ebből zenekar, és ehhez kellett alakítanunk a teret is.
– Jól érzékeltem, hogy volt egyfajta határvonal a térben, amit csak Woyzeck és Andres léptek át? Mi volt ennek a szerepe?
– Az előszínpad tere külön Woyzecké volt. Ott magányban létezik, csak a barátja éri el. Az egyedülléthez szüksége van egy külön térre, ahol ezt meg lehet mutatni. A végén a gyilkosság helyszíne is ez lett.
– Miért döntött úgy, hogy Andres szerepét egy kutyára osztja? Mennyiben nehezítette meg ez a próbafolyamatot
– Andres szövegeit végigolvasva feltűnt, hogy nagyrészt csak válaszol. Egy barátfunkciót tölt be és ennek nem kell feltétlenül embernek lennie. Szokták mondani, hogy az ember legjobb barátja a kutya, én pedig szeretem az állatokat és színpadon is szeretem használni őket. Teljesen más időben működnek. Pont ehhez a Woyzeck-magányhoz, a külön időben és térben játszódó jelenetekhez volt fontos adalék a német juhász. A próbafolyamatokat inkább izgalmassá tette, mint nehézzé, de nagyon sokat kellett dolgozni Pacóval (ő az Andrest megjelenítő kutya). Nem szerettünk volna külön mutatványokat, nem ez volt a cél, inkább a jelenléte volt fontos, hogy valaki hallgassa meg Woyzecket, de ne legyen belőle attrakció.
– Mi érte el a társulatot a fesztiválhangulatból így, hogy saját színpadon játszották az előadást és nem Kisvárdán
– Nehéz így megélni bármit is a fesztivál hangulatából. Próbáltunk előtte, de így sajnos nem lehet teljesen átélni. Jobb lett volna itt játszani, de a technikai körülmények ezt nem tették lehetővé. Mégis ragaszkodtak az előadáshoz, és ezt így lehetett megoldani.
– Olvastam róla, hogy a Figura Színháznak van egyfajta kísérleti jellege, ezt a szemléletet mennyire viszi tovább más előadásokba, rendezésekbe?
– Számomra minden előadás egy kísérlet. Nem is tudom és nem is akarom másképpen felfogni a színházat. Úgy csinálok egy előadást, hogy ha valamit nem tudok, azt megpróbálom kutatni magamban. Ettől izgalmas számomra a színház. Minden előadás egy kísérlet, ez is az volt. Például a zene. Nem profi zenészekről van szó, hanem színészekről. Volt olyan, aki emiatt az előadás miatt tanult meg egy-egy hangszeren játszani, rengeteg munkájuk van benne. Nagyon jó próbafolyamat volt, számomra és remélem számukra is. Ez volt az első munkám ezzel a társulattal, de jól éreztem magam, nagyon örültem és szeretem őket.
– Van esetleg valamilyen dráma, ami jelenleg foglalkoztatja?
– Sok minden foglalkoztat, de Sepsiszentgyörgyön most elkezdtem Tamási Áron Hullámzó vőlegényét próbálni, egyelőre még csak beszélgettünk. Jövő évad elején folytatjuk, és Tamási születésnapján lesz majd a bemutatója. Nagyon féltem Tamásitól, de itt az ideje leküzdeni ezeket a félelmeket.
