Augusztus 11-én ünnepli 90. születésnapját napjaink legendás zongoraművész-karmestere, Vásáry Tamás. A jeles alkalomból művésztársakat és egyben barátokat szólaltattunk meg, akik megosztották velünk Vásáry Tamáshoz köthető emlékezetes élményeiket, és egy-egy kiváló felvételt is ajánlottak.
Ránki Dezső és Klukon Edit:
„Vásáry Tamással először hallgatóként találkoztam a hetvenes évek elején, a Zeneakadémián adott szólóestet – talán akkor tért haza koncertezni először az emigrációból. Csodálatos Debussy-prelűdöket játszott, ráadásnak pedig először egy Chopin-nocturne-t, majd Chopin b-moll scherzóját, végül Beethoven teljes op. 26-os szonátáját. Máig emlékezetes, nagy élmény volt a hangverseny, a közönség is lelkesen ünnepelte.
Egy-két évvel később Londonban az a megtiszteltetés ért, hogy eljött a bemutatkozó koncertemre, meghívott vacsorára az otthonába, így megismerhettem megindító közvetlenségét is, ahogy gondolatait és élményeinek kimeríthetetlen tárházát megosztja velünk.
Kedves Tamás! Köszönet mindenért, boldogságot és egészséget kívánunk mindketten szeretettel!
Dezső és Edit
Rengeteg nagyszerű felvétele közül nehéz választani, azért jelöltem meg Liszt Don Juan-fantáziáját, mert annak idején ez a lemez különösen magával ragadott, és most ugyanúgy.”
Várjon Dénes és Simon Izabella:
„Kedves Tamás!
Balázs János:
„Még zeneakadémiai előkészítős koromban találkoztam először Vásáry Tamással. Emlékszem arra a semmihez sem fogható légkörre, ami a Zeneakadémia aulájában és büféjében volt tapasztalható. Kocsis Zoltán, Schiff András, Fischer Iván és megannyi ikonikus művész volt jelen, ahol egy 14 éves kissrác – mint amilyen én voltam – csak kapkodta a fejét. Elhatároztam, hogy szeretnék játszani Vásáry Tamásnak, mert számomra Cziffra György után az ő zongorajátéka volt példaértékű. Összeszedtem minden bátorságom, és egy napon odamentem hozzá teljesen ismeretlenül a Zeneakadémia büféjében. Lelkes, csillogó szemekkel kértem meg, hogy hallgasson meg, szeretnék neki előadni pár darabot, amin mostanában dolgozom.
Nagylelkűségére vall, hogy bár éppen egy próba után, fáradtan érte a kérés, igent mondott, ám jelezte, hogy csak egy rövid darabot adjak neki elő, mert fel kell készülnie a holnapi koncertre. Felballagtunk a 2. emeleti 6-os terembe természetesen gyalog, a lift használata nélkül. (Mesélte, hogy annak idején csak a tanárok használhatták a liftet, a diákoknak mindig lépcsőzni kellett.) Eljátszottam neki egy Liszt-művet, amely után érdekes módon nem kezdett el tanácsokat adni vagy értékelni, hanem kért még egy darabot tőlem. Ezen meglepődtem, hiszen jelezte korábban, hogy csak egy darabot játszhatok neki. A második darab eljátszása után is kért még egy darabot, egy olyan művet, amiben igazán magam tudok lenni, és ami mostanában igazán foglalkoztat. Így esett a választás egy Cziffra György-átiratra, mely után az igazán elismerő értékelés mellett mesélt nekem első találkozásáról Cziffra Györggyel.
Így kezdődött a mi kapcsolatunk, amely azóta is töretlen. Vele versenyművet, négykezest előadni ugyanolyan felemelő érzés, mint beszélgetni.
Nagy lelkesedéssel készülünk Vigh Andrea rektor asszonnyal együtt októberi közös koncertünkre, ahol Vásáry Tamást 90. születésnapja alkalmából fogjuk köszönteni.”
Érdi Tamás:
„Drága Tamás!
Köszönöm, hogy Mozart és Schubert szeretetével már tizenéves koromban megajándékoztál, ennek emlékére küldöm ezt a réges-régi együtt-muzsikálást nagy szeretettel.
De kapcsolatunk még korábban, a ’90-es években a Cimbora táborokban kezdődött Almádiban, a Balaton partján. Varázslatos zenekari próbákkal indultunk, ahol nemcsak én kaptam ajándékba ezt a semmi máshoz nem hasonlítható élményt, hanem több tucat művésztársam, akikkel ámulva hallgattuk hétről hétre tanácsaidat, és egyre lelkesebbek lettünk, mert minden próbán valami olyan csoda történt, amitől a zenekar egyre sikeresebb lett, s hogy ősszel is ragaszkodtunk a folytatáshoz, az kizárólag neked köszönhető. A Magyar Rádió és Televízió Ifjúsági Zenekaraként már nemcsak itthon, hanem Svájcban, Olaszországban és Erélyben is koncerteztünk, és ezen a kerek évfordulón, egyre híresebb művészbarátaim nevében is szeretnék most köszönetet mondani ezekért a semmi máshoz nem hasonlítható élményekért.”
Balog József:
„Vásáry Tamás egy élő legenda.
Egy olyan kor szülötte és egy olyan iskola képviselője, amely letűnőben van, és amelynek az értékeit a mi feladatunk megmenteni. Felvételein és koncertjein a pontosság mellett a spontán és a szuggesztív előadásmód mindig magával ragadja a hallgató figyelmét.
Gyermekkorom óta sok-sok koncertjén jelen lehettem, és mindig nagy hatással volt rám.
Tavaly a zene világnapján abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy eljátszhattam vele Bartók 3. zongoraversenyét. A 2. tétel elején, amikor elkezdtem a korál szerkesztésű fohászt játszani, egy pár másodpercre felnéztem Tamásra. Olyan megrendülten és meghatódottan nézett rám, amit sosem feledek…
Felvételei közül Rachmaninov 3. zongoraversenyének 1. tételét ajánlom.
Isten éltessen, Tamás!”
