November 24-én a Müpában, 25-én pedig a Kodály Központban lesz hallható a Háromszor három című koncert, amely a Pannon Filharmonikusok és a Cziffra György Fesztivál közös szervezésében valósul meg. Az est szólistája Balázs János, aki Rachmaninov III. zongoraversenyével lép színpadra, amely elmondása szerint éppen olyan, mint megmászni egy hegycsúcsot.
– Milyen a kapcsolata a Pannon Filharmonikusokkal és Bogányi Tiborral?
– 16 éves voltam, amikor először játszottam velük a pécsi Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny döntőjében, ahol a zeneszerző A-dúr zongoraversenyét adtuk elő. Nagyon fontos epizódja volt ez az életemnek, hiszen először indultam el nemzetközi zongoraversenyen, amit meg is nyertem. Utána számos alkalommal játszottunk együtt itthon és külföldön is. Többek között Liszt Magyar fantáziájának előadása az egyik legemlékezetesebb élményem. Nem előre gyártott séma szerint játszik a zenekar, hanem reagálnak a szólistára, a zenére és saját magukra is. Mindig ott van a lehetőség, hogy valami új szülessen. Éppen ezért nagyon szeretek együtt zenélni velük és Bogányi Tiborral, aki hangszeres művész is egyben, így még jobban tud gondolkodni a szólista fejével.
– A koncerten Rachmaninov III. zongoraversenyét fogja előadni. Hogyan viszonyul a szerző műveihez?
– Nagyon közel állnak hozzám Rachmaninov zongoraversenyei. Legelőször 8-9 éves koromban hallottam egy felvételt a II. zongoraversenyről Cziffra György előadásában, amelyen a fia vezényelte a párizsi zenekart. Már akkor is megbabonázott Rachmaninov muzsikája: a fantasztikus csúcspontok, a különleges, akkordikus, polifon gondolkodásmód és a végtelenül gyönyörű, szívből jövő dallamok teljesen levettek a lábamról. Odáig vezetett ez a szeretet, hogy megtanultam az összes zongoraversenyét, és néhány évvel ezelőtt két koncerten el is játszottam őket.
A mostani alkalomra kiválasztott d−moll concerto több okból kifolyólag vált híressé. Egyrészt rá lett nyomva az a pecsét, hogy ez a világ legnehezebb zongoraműve. Valóban rendkívül technikás és hosszú, lelkileg és fizikailag is egyaránt. Olyan csúcspontok és mélységek vannak benne, amelyek nagyon sokat kivesznek egy művészből.
Számomra ez a mű olyan, mint egy hegycsúcs, amelynél a hegymászó újra és újra késztetést érez, hogy megmássza. És amikor felér a tetejére, jóleső érzés tölti el, hogy sikerült.
Az út talán szebb is, mint maga a megérkezés. Terjedelmét és hangvételét tekintve is egyedülálló ez a versenymű, amit magához az élethez tudnék hasonlítani. Elindul a semmiből egy egyszerű, szinte gyerekek által is eljátszható melódiával, de aztán a legkülönlegesebb és a legmagasabb technikai és lelki felkészültséget igényli az előadótól. Minden alkalommal nagy várakozás ezt játszani, annak ellenére, hogy már több koncerten is előadhattam, hiszen ad egy plusz adrenalint.
– A PFZ által meghívott több vendégművész is kiemelte, hogy a Kodály Központ terme világviszonylatban is különleges. Önnek mi a tapasztalata?
– Így van, én is nagyon szeretek ott játszani. Az az érzése az előadónak, hogy meg tud szólalni, amit elképzel. Ez nagyon fontos, mert így nem kell alkalmazkodni a terem adottságaihoz és ahhoz mérten játszani, hanem meg tud valósulni az a hangideál, ami bennünk szól az adott darabról. Ennél többet egy hangversenyterem nem is adhat az előadónak, aki ennélfogva azzal a zenével tudja megajándékozni a közönséget, ami a lelkében van.
– Hogyan jött az ötlet, hogy a Cziffra György Fesztivállal közösen valósuljon meg ez a két koncert?
– A Cziffra György Fesztivál már nyolc éve jelen van hazánkban, és a 2021-es emlékév után, amikor Cziffra György 100. születésnapját ünnepeltük, kinyitottuk a kapukat. Azóta nemcsak Budapesten rendezünk koncerteket, hanem az ország számos területén, megannyi művésszel, együttessel és intézménnyel karöltve, sőt nemzetközi szinten is jelen vagyunk. Ezeket az együttműködéseket szeretnénk folytatni a jövőben is, amelynek egyik hozadéka és kapcsolódási pontja a Pannon Filharmonikusokkal való közös munka. Budapesten a Müpában, Pécsett pedig a Kodály Központban lesznek a közös koncertjeink.
Rachmaninovnak ezt a zongoraversenyét Cziffra György sajnos nem játszotta, számára nem adatott meg, hogy az élete csak és kizárólag a zenéről szóljon. Abba a két három évtizedbe, amikor aktív előadóművészként tudott tevékenykedni, nem fért bele hatalmas koncertrepertoár. Ennek ellenére a III. zongoraverseny mindig jó választás, főleg addig, amíg a művész fiatal, és érez magában erőt. Ahogy említettem, a darab eljátszása nemcsak szakmailag, hanem fizikailag is óriási teljesítmény. Itt a zenekarról és a karmesterről is beszélek, hiszen ez egy koprodukció.
– A Rachmaninov-zongoraverseny mellett Dohnányi Ernő és Camille Saint-Saëns egy-egy műve szerepel még a műsorban. Hozzá lehet őket kapcsolni Cziffra Györgyhöz?
– Dohnányi Ernő volt Cziffra György nagy felfedezője, tanára, mentora. Ő vette fel igazgatóként a Zeneakadémiára a 8-9 éves Cziffrát a különleges tehetségek osztályába. Saint−Saëns pedig az egyik legnagyobb francia zeneszerző. Franciaországhoz Cziffra György is köthető, hiszen ott élte életének szebbik felét, ott vált világhírűvé, és végül Senlis-ban telepedett le. A koncertprogram tehát nagyon szépen körvonalazza az ő életútját. Rachmaninov pedig azonfelül, hogy a II. zongoraversenyét Cziffra György is játszotta, úgy kapcsolódik hozzá, hogy az a zongoratechnika, az a zenei világ, amit Rachmaninov képviselt, nagyon hasonló volt Cziffráéhoz. Rachmaninov számtalan átiratot készített, és Cziffrának is elképesztő vénája volt a zeneszerzéshez. Az előbb elmondottak miatt ő nem tudott kiteljesedni, nem volt túl sok ideje, de az átiratok árulkodnak arról, hogy ugyanazt az örökséget vitte tovább, amit Liszt és Rachmaninov tárt elénk.
Az az invenciózus zongorázás, amely nemcsak az előadó-, hanem az alkotóművészetre is kitekint, Cziffra játékában is felfedezhető.
Minden felvételen, amelyen Rachmaninov más művét adja elő, érződik, hogy nemcsak előadóként, hanem zeneszerzőként is gondolkodik. Olyan harmóniaváltásokat, egyéb szólamokat hall meg, amelyeket egy olyan művész, aki csak a hangok megszólaltatásával foglalkozik, nem vesz észre. Cziffra Györgynél is rendkívül jelen volt ez a fajta gondolkodásmód, amit mi a fesztivállal és az együttműködéseinkkel is próbálunk megőrizni és továbbadni a fiatal generációk számára.
