Szeretsz fröccsözni, de a B-Tervben furcsán néznének, ha nekiállnál többedmagaddal Lassust énekelni? Szeretsz kóristaként fellépni, de a Zeneakadémia Nagytermében nem koccinthatsz a színpadon? November 24-én, az ISON-ban ünnepli második születésnapját a BlattNight, mely egy olyan este, amikor is a szervezők a kellemeset kötik össze a még kellemesebbel. Az évforduló alkalmából a BlattNight megálmodóit, Terray Boglárkát és Dénes-Worowski Marcellt kérdeztük.
– Miként született meg a BlattNight ötlete?
Terray Boglárka: A BlattNight kitalálásakor talán magunk sem hittük, mennyire beletalálunk egy piaci résbe. „Ha szeretnél egy jót énekelni és közben legálisan sörözni (vagy jót sörözni és közben legálisan énekelni), itt a helyed” – írjuk az események meghívóiban. Mi, kitalálók zeneakadémiai közegből érkezünk, ezért én tartottam tőle, hogy túlságosan szűk réteghez szólunk, hiszen nagyon közel állunk a zenész szakma legmagasabban képzett csoportjaihoz. Marci elszántsága öntött belém bátorságot, és bizony kiderült, hogy sokkal szélesebb rétegeket tudunk így megszólítani, mint előzetesen sejthető volt.
Dénes-Worowski Marcell: Amikor erről az ötletről először beszéltem bárkinek, eléggé szkeptikusan álltak hozzá a dologhoz, ami számomra teljesen váratlan volt. Gyerekkoromtól kezdve énekelek kórusban, ezért tapasztalatból mondom, hogy minden éneklő közegnek megvan az a „stréber” címkét vagy szerepet magán hordozó magva, akiknek néha mennyiségileg, néha minőségileg nagyobb igénye van a zenélésre, mint az együttes többi tagjának, és ezért a próbaszünetekben és még azután is folytatják a közös muzsikálást. Én szinte mindig része voltam ennek a belső „túlbuzgó” klikknek, ezért messziről felismerem a magamfajtákat, és tudom, hogy vagyunk bőven elegen ahhoz, hogy egy ilyen esemény sok embert vonzzon.
– Pontosan kiknek szól, az amit megálmodtatok?
DWM: Vannak a csillapíthatatlan zenélési vággyal élők, de vannak sokan, akik szívesen énekelnének kórusban, de nem tehetik meg, hogy vállalják az ilyen tagsággal együtt járó kötelezettségeket. Ők eljönnek a zene szeretetéért, átélik a hangörvénybe való beleolvadást, közben ismeretségekre tesznek szert, új és új darabokkal ismerkednek meg, és nem utolsó sorban gyakorolják a kottaolvasást. Vannak sokan, akik professzionális keretek között énekelnek kórusban, és felüdülés számukra a kötetlen hangulat, a régi akadémista/kórista társakkal való találkozás, hogy majdnem olyan az egész helyzet, mint egy házibuli, csak közben időről-időre be lehet ugrani egy Palestrina- vagy egy Mendelssohn-darabba énekelni. A váratlanul sokféle emberekre és élethelyzetekre válasz a BlattNight.
– Két éve már, hogy belevágtatok. Milyenek a tapasztalatok?
TB: Számomra a legnagyobb öröm, hogy hivatásos zenészek és lelkes műkedvelők együtt érzik magukat kiválóan az estéken. Minden alkalom más és más, így aki csak egyszer látogat el hozzánk, nem is kaphat általános képet, de ami állandó, hogy minden alkalommal sikerül kihívást jelentő darabokat és egyszerű, felszabadult éneklést jelentő műveket is megszólaltani – első látásra, közösen.
DWM: Most, hogy harmadik életévébe lépett a BlattNight, rá kellett, hogy jöjjek, a blattolási szeretetemet nem csak kóruséneklésnek köszönhetem. A bécsi zeneakadémián töltött hosszú évek alatt ugyanezt az örömöt a zenekarban is megéltem. Az egyetem fenntart egy zenekart a karmesternövendékek számára (Pro Arte néven), amiben tanulmányaim alatt végig játszottam. Ott egy-egy darabot maximum két próba erejéig néztünk meg, amíg anyaga volt az adott karmesterosztálynak, ami azt jelenti, hogy hétről hétre új szimfóniákkal, versenyművekkel vagy szimfonikus költeményekkel ismerkedtünk meg. Azon kívül, hogy rendkívül élveztem a változatosságot és hihetetlen méretű repertoár átszaladt a kezeim között, nagyon szerettem azt, hogy mindent blattoltunk, és tulajdonképpen ez a zenekar és működési forma volt az, ami a blattolást, mint életformát legálisan űzhetővé tette számomra. Nagyon szerettem azt az izgalmat, amikor odasétáltam a bőgőpulthoz, rápillantottam a kottára, kiderült, hogy ismerem-e a darabot vagy sem, majd fellapoztam a szólamkottát és azonnal elkezdtem felmérni, hogy ma este milyen magasra lesz rakva a léc. Ezt az izgalmat és örömet semmivel nem lehet pótolni. Kiegészíteni már lehet! Hívd el a barátaidat, ismerőseidet, bontsatok egy bort és lapozzatok fel pár Josquin- és Bach-művet: ez a BlattNight receptje.
– Hogyan készültök egy-egy alkalomra?
TB: Marcival minden egyes este előtt ugyanazt az izgalmat éljük át, mint 2021 novemberében, amikor első alkalommal blattoltunk közösen, hiszen sosem tudhatjuk, hányan bukkannak fel, milyen előképzettséggel, milyen szólamarányokkal, milyen hangulattal. Valahogy kialakult azonban egy kivételesen elfogadó, együtt nevető, egymás jól sikerült produkcióinak örülni tudó légkör, amire mindig lehet számítani. Ehhez egészen biztosan hozzájárul a genius loci, hiszen az ISON és házigazdái végtelenül elfogadó, befogadó, meleg légkört teremtettek számunkra az első alkalomtól. Általuk az italozó, csevegő, éneklésben éppen részt nem vevő vendégek is kiválóan érzik magukat.
