Szeptembertől karmesterek számára indít mesterképzést a győri Széchenyi István Egyetem, melynek kapcsán Győriványi Ráth Györgyöt, a Sevillai Királyi Zenekar vezető vendégkarmesterét kérdezte az Országút portál.
– Több éve dolgozik azon, hogy elinduljon a győri egyetemen a karmester MA tanszak. Miért tartotta ennyire fontosnak?
– Mert a karmesterséget még szakmai körökben is különös misztérium lengi körül, miközben a világ legbonyolultabb, egyben a legegyszerűbb dolga is. S épp ezért – még nagyon komoly muzsikusok is azt gondolják, csak pálcát kell ragadni és a zenekar elé állni. Ez persze igaz is olyan daraboknál, amelyeknél nincs szükség dirigensi beavatkozásra, elegendők az impulzusok. De a művek többségénél szükség van a karmesteri útmutatásra, s ehhez ismerni kell a hivatás fortélyait.
Szerencsés voltam, annak idején rendkívül jó tanáraim voltak: Somogyi Lászlónál kezdtem, majd Lukács Ervin vett át a Zeneakadémián, de Sienában Franco Ferrara is foglalkozott velem, növendéke lehettem egy időre Bernsteinnek, Seiji Ozawának, Kurt Masurnak, s részt vehettem Sergiu Celibidache meg Herbert von Karajan próbáin. Kezdettől fogva azt éreztem, hogy a tőlük kapott tudást, s az évek során megszerzett tapasztalataimat valahogy tovább kell adnom a következő generációnak.
(…)
– Ősztől Győrött várja a hallgatókat…
– Sok energiába telt, de az évek során sikerült a szakot akkreditáltatnunk, s nagy örömömre elindul a képzés, jelentős a nemzetközi érdeklődés is. Az ifjú magyar dirigensek mellett amerikai, kínai, izraeli, olasz, francia karmesterek jelentkeztek, s köztük több olyan növendék akad, aki már versenyeket nyert, vagy szólamvezetői posztot lát el valamelyik zenekarban. Kíváncsian várom a nyári felvételit! A győri képzés új perspektíva az életemben, s mivel az eddigi kurzusokon is jó visszajelzéseket kaptam, bízom benne, hogy a kétéves időszak alatt még komolyabb eredményeket tudunk elérni.
– A tanítás mellett, ahogyan eddig is, járja a világot.
– Harmadik díjat és a közönség díját nyertem el 1986-ban a Magyar Televízió ötödik karmesterversenyén. Ugyanabban az évben a pármai Arturo Toscanini Nemzetközi Karmesterverseny első díjasa lehettem, s ezt követően már világossá vált, hogy miközben külföldről számos felkérést kapok, itthonról valahogy jóval kevesebb meghívás érkezik…
Szerencsére mindig találtam izgalmas külföldi feladatokat, szeretek is utazni, s nagyon élvezem, hogy különböző zenekarokat ismerhetek meg. Nemcsak az az érdekes, hogyan játszanak, hanem az is, hogy miként működnek, s milyen gondjai vannak egy olasz, egy német vagy egy amerikai társulatnak. A Sevillai Királyi Zenekarhoz, amelynek a következő szezontól vezető vendégkarmestere vagyok, harmincöt éves kapcsolat fűz.
(…)
– Úgy tudom, karmesteri kézikönyve után most egy újabb köteten dolgozik…
– Ennek a könyvnek is története van. A Covid alatt volt a Beethoven-évforduló, s a nizzai együttessel Beethoven-sorozatot készítettünk. A Beethoven-művek előadási módjáról írtam a könyvet, amely részletesen foglalkozik a tempókkal, a dinamikákkal, a metronóm számokkal. E témából született a habilitációs dolgozatom, amelyet azután kibővítettem. Most az angol változat készül.
Emellett Dohnányiról írok cikket, a levéltárban kutatok éppen, a megpróbáltatásairól szól majd az írás. Dohnányi Ernő ugyanis nemcsak kiváló zeneszerző és muzsikus, akinek a műveit örömmel mutatom be mindenütt a világban, de hányattatása és annak emelt fővel viselése is példaként szolgál számomra.
A teljes interjú az Országút honlapján olvasható.
