Kis Hajni első nagyjátékfilmjét a Karlovy Vary-i filmfesztivál világpremier után a miskolci Cinefesten vetítették először itthon, ahonnan el is hozta a közönségdíjat. A rendezővel személyes érintettségről, szülők és gyerekek hazugságairól beszélgettünk Miskolcon.
Niki (Horváth Zorka) tizenkét éves, a nagyszüleivel él és épp most vált iskolát. Szülei kilétéről és főleg hollétéről izgalmas hazugságokat találni, amivel azonban sikerül letörnie egyetlen barátságkezdeményét is. Tibor biztonsági őr, a börtönből szabadulva testvére kanapéján húzza meg magát. Folyamatos pénzzavarban van és valahogy mindig megtalálja a balhé. Ők ketten apa és lánya. Egyikük sem boldogul valami fényesen a saját életében. Kérdés, hogy a kettejük közt óvatosan kialakuló kapcsolat változtat-e ezen.
– Bent ültél a vetítésen?
– Már nem tudom nézni a filmet, olyan sokszor láttam. Alapvetően kíváncsi vagyok a reakciókra, de egyelőre még kell egy kis idő, mire újra be tudok ülni rá.
– A külföldi vetítéseken is ez volt a módszered?
– A világpremieren, Karlovy Varyban beültem a filmre, mert ott látta először a két főszereplő meg egy csomó stábtag. Előtte rutinosan nagyon sokáig nem néztem meg, és akkor ott együtt jó élmény volt. Főleg azért, mert a többiek mellettem ültek, és nagyon vártam, hogy lássák a filmet.
– A sajtókönyvben is szerepel, hogy a film személyes történet alapján született. Mennyire alakultak át vagy maradtak meg eredeti formájukban a konkrét események?
– A forgatókönyvet Szántó Fannival együtt írtuk.
Sok inspirációt merítettünk a filmhez a gyerekkoromból.
Hosszan beszélgettünk erről az időszakról, a megéléseimről. Ezek lenyomata megjelenik a filmben, de semmit sem emeltünk át egy az egyben. Inkább csak inspirációul szolgáltak, vagy a karakterek kialakításán árnyaltak ezek az emlékek.
– A kislány az, akibe be tudtad csatornázni az élményeidet, vagy inkább az apa karaktere, aki ismerős volt számodra?
– A kislány sok szempontból emlékeztet a gyerekkori énemre. Hasonló rezgésszámon mozogtam, mint ő. Sok közös pontunk van. Utólag érdekes, hogy Tibi karakterével is találtam ilyeneket. De ha megfigyeljük, a filmben az apa és a lánya, Tibi és Niki között amennyi különbség van ugyanannyi közös pontot is fel lehet fedezni a személyiségükben. Ebből fakadóan az apa karakterével kapcsolatban is van egy-egy olyan pillanat, mozzanat, ami közeli számomra. Valószínűleg ez az ő hasonlóságukból is fakad, így ők tükröt is mutatnak egymásnak.
– Az édesanyjához fűződő kapcsolata, vagy az anya hiánya nem annyira jelenik meg Niki életében.
– Az anya halála számára nem teljesen megélt esemény. Annyira kicsi korában történt, hogy nincs nagyon konkrét élménye. Inkább a súlyát érzékeli a dolgoknak például, amikor az apjával a fánál beszélgetnek. Megérzik a gyerekek a hazugságokat. Tudják, ha a szülő hazudik, elhallgat dolgokat.
Nagyon fontos lenne átadni a szülőknek, hogy valójában nem tudnak eltitkolni a gyerekek elől dolgokat.
Sokan azt hiszik, hogy egyszerűbb egy kényes témát nem elmondani a gyereknek, eltakarni. Milyen jó a gyereknek, hogy nem tudja! De a gyerek érzi, ha nincs bevonva, beavatva. Ez az érzés tud haragot szülni. Fájdalmas élmény a kihagyottság érzése, hogy nincsenek megtisztelve azzal, hogy partnerként kezelik.
– Ehhez képest a kislány karakter érzésem szerint nagyon megbocsátó. Nem őbenne fogalmazódik meg, hogy többé nem akarja látni az apját. Annak ellenére, hogy amit tud róla, nem túl hízelg,ő mégis törekszik rá, hogy legyen vele kapcsolata.
– Fontos volt, hogy meg tudjon bocsátani. Nem rakhattunk a forgatókönyvbe olyan szintű súlyt, ami ennyi időn belül nem feldolgozható. Ez a tulajdonsága szükséges hozzá, hogy a folyamat kirajzolódhasson.
– A férfi karaktere viszont képtelen saját magának megbocsátani. Futja az önmarcangoló köreit, büntetésben tartja magát.
– Neki többek között azt kell megugrania, hogy önmagának meg tudjon bocsátani. Az, hogy ez végül megtörténik-e, direkt módon nem derül ki a filmből. A kislányon keresztül elindul a folyamat benne, a férfi gyógyulni kezd.
Viszont neki több feladata van: fel kell ismernie, hol tart jelenleg, és azt is, hogy nem menekülhet a sorsa elől.
Szembe kell nézzen a múltjával. Esemény szinten is bele kell mennie ezekbe a helyzetekbe, mert az élet megtalálja őt, és ezáltal lélektanilag is mélyre kell mennie. Ezzel elindulhat az önismeret felé.
– A családon kívül az iskola, az osztálytársak is konfliktusforrás Niki életében, amelyet meglepő módon épp az apja kezel adekvátan. Ez is saját tapasztalat?
– Vannak olyan emlékeim általános iskolából, hogy úgy érzem nem hallgatnak meg. Már csak azt nézik, hogy mi következett be, vagy mi az, amit látszólag rosszul csináltam. Ezt kapásból retorzió követte. Egy nagyon szigorú, elvágólagos, hideg büntetés.
Utólag, felnőttként visszagondolva ezekre a helyzetekre, nem értem miért nem kérdeztek meg. Annyi minden volt, ami miatt azt csináltam, ami miatt az történt.
Egy gyerek nem csak úgy rossz, hanem valamit ezzel közölni akar. Esetleg visszavág valamiért. Jó lenne, ha az iskolában jobban a mélyre ásnának a hasonló eseteknek, többet beszélnének az ok-okozatról, hogy mi áll a hátterében valójában.
– Az írásnak – akár egy forgatókönyv írásának is – lehet terápiás hatása, segíthet feldolgozni az eseményeket. Te személyes történetekkel dolgoztál, tapasztaltad ezt? Vagy ahhoz már le kell, hogy zárd magadba a dolgokat, hogy tudj rá alapanyagként tekinteni?
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy számomra valahogy a folyamat végére, az egész film elkészítésével kerültek a helyükre a dolgok – bennem is.
Amikor elkezd az ember egy ötleten dolgozni, van egy inspirációja, sokszor még nem is érti pontosan, miért éppen az foglalkoztatja ennyire. Szerintem az elején még nem is kell ezeket értenünk, csak elindulunk. Én például sokszor követem a megérzéseimet: abban, hogy mivel foglalkozzak. Ahogy telik az idő és egyre jobban elmélyedek a munkában, alakul az egész anyag. Közben fogtam fel egy csomó dolgot, hogy miért fontos ez? Mi kell, hogy ezáltal megjelenjen?
A zenék írásánal és keresésénél kezdtem el azt érezni, hogy lecsapódnak bennem a történtek és megértek folyamatokat.
Az nagyon fontos, hogy másokra, a nézőkre, hogy hat a film, de közben bennem is kivált érzéseket.
A film készítésének vége fele éreztem, hogy ezáltal én is le tudok rakni dolgokat. Ahogy a filmben a szereplők megértenek bizonyos kérdéseket, azzal együtt értettem meg én is régi folyamatokat.
– Megdolgoztál magadban egy témát, lezártad, és így el tudtad készíteni a filmet, vagy a forgatás folyamatában munkált benned ez az egész?
– Azt hiszem, a kettő együtt. Előtte évekig foglalkoztam bizonyos témákkal. Egy idő után úgy ítéli meg az ember, hogy már lezárta, nincs vele dolga. Aztán a forgatás alatt jöttem rá, hogy te jó ég! Hát ezzel még nekem is bőven van feladatom! Aki kapcsolatba kerül egy ilyen történettel, az önkéntelenül is számot vet magában: hogy áll a saját életében ezekkel a viszonyokkal.
Külön falka
magyar-szlovák filmdráma, 98 perc, 2021
Bemutató dátuma: 2021. szeptember 30.
Forgalmazó: MozinetRendező:
Kis Hajni
Forgatókönyvíró:
Kis Hajni
Szántó Fanni
Producer:
Berkes Júlia
Zeneszerző:
Borsos Oleg
Operatőr:
Nyoszoli Ákos
Vágó:
Gorácz Vanda