Operaénekes, képregényrajzoló, regényíró, rendező, igazi entertainer – ki az? Hát persze, Rolando Villazón. A rendkívül sokoldalú tenor épp Düsseldorfban rendez, ennek kapcsán készített vele interjút a Prospekt, a Deutsche Oper am Rhein magazinja.
Az április végén bemutatandó Don Pasquale Villazón hatodik operarendezése. „Mindig is érdekeltek a művészi kifejezés különböző lehetőségei. Évekkel ezelőtt Richard Jones rendező vetette fel, hogy próbáljam ki magam ezen az oldalon is, mert szerinte megvannak hozzá az eszközeim. Akkor csak nevettem rajta. Néhány évvel később Lyonból érkezett az első felkérés, és tényleg egyszerűen csak kipróbáltam. A reményeimet beváltó munkafolyamat volt, kiteljesedhettem, és azóta folyamatosan fejlődöm.
Ma már hiányozna, ha nem rendeznék.
Nagyon szeretem benne azt, hogy világokat gondolhatok ki, ezekhez a világokhoz struktúrákat és szabályokat állíthatok fel, és mindezeket a kollégákkal való közös munka révén színre vihetem.
Ez csodálatosan kreatív munka” – fogalmazott a mexikói énekes a kezdetekről, és arról, miért izgatja a rendezés.
Az első rendezése, a már említett lyoni, egy olyan opera volt, a Werther, amelynek címszerepét számos alkalommal énekelte, egy évvel később következett Baden-Badenben a Szerelmi bájital. (A spagettiwestern hatása alatt álló produkció az alábbi videón teljes egészében megtekinthető.)
Ebben ő maga is énekelt, de a próbafolyamat alatt jórészt a nézőtéren foglalt helyet, rendezőként. Nemorino szerepében egy cover énekes állt a színpadon, amikor pedig Villazón próbált, a rendezőasszisztens felügyelte a próbákat: „Érdekes volt a perspektívaváltás.
Rendezőként a teljes produkciót láttam, a színpadon viszont át kellett állítanom magam.
Amikor Nemorinót énekeltem, mindig hallottam belülről a rendező hangját, hogy ez így nem jó, ez meg lehetne jobb.”
https://www.youtube.com/watch?v=zjSoPgPLZ1w
A 2014/2015-ös évad sűrű volt, három rendezését mutatták be: Baden-Badenben a Traviatát, Berlinben, a Deutsche Operben Puccini Fecskéjét, a bécsi Volksoperben pedig Donizetti művét, az Éljen a mamá!-t. Villazón sokféle stílusban mozog otthonosan, e sokféleség iránti vonzalmát büszkén vállalja. Véleménye szerint a tragikus könnyen vált komikusba, a vígjátéki szituáció pedig átfordulhat tragédiába. Ezért, a karakterre jellemző tragikomikum és a nosztalgia miatt áll közel hozzá Nemorino szerepe.
A rendezői színház Villazón számára egyáltalán nem szitokszó.
A kortárs operaélet fontos elemének tartja, hiszen a nagy szellemek és a nagy rendezők találkozásából nagy dolgok jöhetnek létre, de hozzáteszi, hogy azért csak óvatosan…, és a klasszikus rendezésekre is szükség van.
Az általa rendezett operák egy részét maga javasolta az igazgatóknak, másokra felkérték. Jelenlegi munkája, a Don Pasquale épp a fentiek miatt érdekes: Donizetti operája furcsa elegy, amelyben a vígjátéki helyzet mellett emberi mélységeket is meg lehet mutatni. Célja egy szórakoztató, egyben elgondolkodtató előadás létrehozása.
