1885. május 14-én született, és 1973. július 6-án hunyt el Otto Klemperer, a 20. század egyik legnagyobb karmester-egyénisége.
A Magyar Állami Operaház II. világháború utáni éveit csak később kezdték aranykornak emlegetni, mindenesetre a korszak egyik jelentős személyisége volt Otto Klemperer, aki 1947-től 1950-ig dirigált az Andrássy úti dalszínházban. Az első, próba jellegű vendégszereplése 1947 októberében zajlott, de a szerződést azonnal meghosszabbították, így rövidebb megszakításokkal Budapesten maradt.
Később egy interjúban arról beszélt, miért választotta Budapestet a nagy zenei múlttal és korabeli jelennel rendelkező városokkal szemben. A karmester elmondta, Tóth Aladár, az Opera igazgatójának kivételes zenei érzékenysége, a Mozart- és Wagner-előadások kivételes lehetőséget biztosítottak neki. Ehhez hozzátehetjük azt is, hogy akkoriban tárt vissza Amerikából, és egy agyműtétet követően, annak látható és érezhető következményeivel nehezen talált ismét magára. Távozásának oka volt felépülése és ismét keresett karmesterré válása, de az 1950 elején egyre gyakoribbá váló ultrabalos-zsdanovista támadásoknak is.
Zsenijéhez és egyéniségéhez számtalan anekdota és botrány fűződik. Klemperer elsőként megjelenésével hívta fel magára a figyelmet, a frakkhoz előszeretettel viselt magas szárú gumicsizmát, hogy a koncertmesterrel húzassa le az előadás kezdete előtt. Nem egyszer késett el az előadásokról, egy Trisztán-produkcióra a nézőtér felől(!) viharzott be, majd átvetette magát az árokba és a következő mozdulata már a beintés volt.
Klemperer budapesti Lohengrinje is legendás botrányba fulladt. A karmester annyira felháborodott azon, hogy a közönség beletapsolt az előadásba Simándy József Grál-elbeszélése után, hogy a tapsvihar miatt arcátlannak nevezte a publikum viselkedését, majd megpróbálta elhagyni a zenekari árkot.
Otto Klemperer Mozart Don Giovannijával debütált Budapesten
A botrányok és az intrikák a közönséget nem zavarták, a Klemperer vezényelte előadásokra éjszaka is sorban álltak a pénztár előtt.
