Leoš Janáček, a morva származású, a morva népzenéből erősen táplálkozó zeneszerző írt verseny-, kamara- és nagyzenekari műveket, oratorikus darabokat, kórusműveket, dalokat, baletteket is, de leginkább operáiról, különösen a Jenůfáról ismerjük őt.
Leoš Janáček 1854. július 3-án született, és és 1928. augusztus 12-én hunyt el. „Hallgatom a madarak énekét. Elcsodálkozom a fények, a színek és formák világa milliónyi változatának ritmusán, s zeném attól marad fiatal, hogy a természet ritmusának örök fiatalságával érintkezik” – fogalmazott Leoš Janáček, aki zenei tehetséget otthonról hozta. Első zeneóráit apjától kapta, aki kántortanító volt. Tanult Brnóban, Prágában, Lipcsében és Bécsben, papi iskolában és konzervatóriumban. Tanított, komponált, kidolgozott saját oktatási módszert, és tudományos alapossággal foglalkozott a morva folklórral.
Első operája, a Šárka már 1888-ban elkészült, bemutatójára azonban 1925-ig kellett várni. Második operája, az 1891-es Egy románc kezdete nem aratott sikert. Közel tíz évig komponálta – 1903-ra fejezte be – a főszereplő nevéből Jenůfa címen ismertté és népszerűvé vált művet, amely meghozta számára az áttörést. További operái, amelyek rendszeresen szerepelnek az operaházak repertoárján: A ravasz rókácska, A Makropulosz-ügy, Kátya Kabanova, A holtak házából.
A 20. század egyik legnagyobb komponistája a magyar operajátszásban nem vált népszerűvé, a Jenůfa 2004-es operaházi bemutatója előtt bukásokat könyvelhetnek el az annalesek. Azóta ezt a nagy sikerű Vidnyánszky-rendezést többször elővették az Andrássy úton, és bár nincs nálunk Janáček-reneszánsz, operavizsgán vagy nemzetközi fesztiválon fel-felbukkannak további operái.
