Ötévesen kezdett hegedülni, 14 évesen már miniszteri engedéllyel diplomája volt, amerikai karrierje is hegedűsként indult, mégis karmesterként emlékezünk Ormándy Jenőre.
Ormándy Jenő 1899. november 18-án született Budapesten, és 1985. március 12-én hunyt el Philadelphiában.
A Zeneakadémia 1916/17-es tanévének évkönyve szerint Hubay Jenő mesteriskolájának egyik legtehetségesebb növendéke, Blau Jenő Beethoven Hegedűversenyének első tételét, Bach g-moll szólószonátájának Sicilianóját és Prestóját, valamint Wieniawski: Souvenir de Moscou című darabját játszotta diplomahangversenyén, 1917. május 18-án. Az ekkor mindössze 18 éves csodagyerek hegedűs, akit Hubay ötéves korától tanított – és később filozófiát is tanult -, szinte azonnal tanári kinevezést kapott, sorsa mégsem várakozásai szerint alakult.
A szépen induló karrier 1921-ben derékba tört, amikor egy koncertturné ígérete miatt – már Eugen Ormándy néven, anyja születési helyét használva vezetéknévként – az Egyesült Államokba utazott, de mivel a turné meghiúsult, neki pedig öt centje volt, arra kényszerült, hogy a híres New York-i mozi, a Capitol Theatre zenekarában vállaljon állást. Itt először koncertmester lett, majd 1924-ben – beugrásból – karmester. Majd jött a hangosfilm, de a pályaívet ez már nem befolyásolta, mert eleve karmesterként keresett állást.
Dirigált a New York-i Filharmonikusok nyári koncertjein, de 1931-ben – szintén egy véletlen beugrás, Arturo Toscanini betegsége miatt – három programot is dirigálhatott a Minneapolisi Szimfonikus Zenekar élén. Még ebben az évben szerződést ajánlottak neki, és az együttest a kontinens legjobbjai közé emelte. Lemezfelvételek bizonyítják karmester és zenekar összhangját, de legjelentősebb korszakát a Philadelphiai Zenakarhoz kapcsoljuk, ahol a másodkarmesteri állást 1936-ban Leopold Stokowski ajánlotta fel Ormándynak, aki Stokowski távozása után 1980-ig irányította a philadelphiai zenészeket.
Fantasztikus memóriája volt, egyszer Bruno Walter helyébe beugorva emlékezetből dirigált. Széles repertoárt tudhatott magáénak, számos mű, köztük Bartók 3. zongoraversenyének és Rachmaninov Szimfonikus táncainak ősbemutatója fűződik a nevéhez. Ő vezényelte az első amerikai televíziós hangversenyt 1948-ban, és a Philadephiai Zenekarral együtt első amerikai zenekarként koncertezett a Kínai Népköztársaságban.
Magyar zenész barátaival, köztük egykori összhangzattan-tanárával, Kodály Zoltánnal tartotta a kapcsolatot, 1967-ben, Kodály 85. születésnapjára budapesti koncertet tervezett, de az ünnepelt már nem érte meg azt. Hazai közönség előtt 1936-ban lépett fel, akkor a Budavár visszafoglalásának 250. évfordulója alkalmával rendezett ünnepi hangversenyen Liszt, Erkel, Hubay, Dohnányi, Bartók és Kodály műveit vezényelte a Budapesti Hangversenyzenekar élén.
Dolgozott a Bajor Rádiózenekarral, a Londoni Szimfonikusokkal, a Concertgebouw Zenekarával is. 1970-ben Richard Nixon a Szabadság Elnöki Medállal tüntette ki, 1976-ban pedig II. Erzsébettől megkapta a Brit Birodalom Tiszteletben Lovagja címet.
Mintegy négyszáz lemezfelvétele maradt fenn, a visszaemlékezések szerint mindig pontosan és alaposan felkészült, az adott darabokat mindig hamar felvette. Voltak kedvenc művei, ezekből több verziót is rögzített.
(Via Zeneakadémia, Népszava/MTI, Momus.hu)
