99 éves korában elhunyt Mihail Rozskov, balalajka-virtuóz, akinek mesterségét az egész világ csodálta. Élete utolsó napjáig nem tette le imádott hangszerét. A „Balalajka Paganinije” címet nem más, mint Herbert von Karajan adta neki.
Zeneszerzők sokasága írt darabokat kifejezetten Rozskov kezére, akinek művészete által a világ megismerhette az orosz lélek szépségét. Balalajkajátéka több, mint 50 film zenéjében hallható. Párizsban repertoárját Balalajka Evangéliumnak nevezték, Sydneyben balalajka zenekart neveztek el róla. Szokatlanul népszerű volt a Szovjetunióban is. Amikor külföldről érkeztek prominens látogatók, biztosan a balalajka-virtuóz koncertjére vitték őket könnyed, de különleges szórakozást kínálva számukra.
A balalajka orosz pengetős népi hangszer. Őse a domra, egy orosz lantféle. Háromszög alakú, fatestű hangszer. Húrjainak száma 3–6 lehet. Sokáig lenézett, primitív hangszernek számított, mígnem tökéletesítette két mester, Szemjon Nalimov és Franz Paszerbszkij. Ezután vált ismertté az egész világon az orosz népzene jellegzetes kísérő hangszereként. Koncertpódiumon, a szórakoztatózenében léteznek több zenészt foglalkoztató balalajka együttesek is. Ezekben a hangszer akár hatféle méretben és hangolásban is szerepelhet.
Az anekdoták szerint egy politikai látogatás alkalmával elhangzott beszéd után Mihail Rozskov a Liszt-rapszódiák egyikét játszotta. Ezt hallva Herbert von Karajan, a 20. század egyik legjelentősebb osztrák karmestere elkiáltotta magát: „Az orosz balalajka Paganinije!” A zenész csodálói között többek között Fidel Castro, Franklin D. Roosevelt és Jean Marais is szerepelt.
Minden bizonnyal egy fiatal arisztokrata zeneszerző, Vaszilij Vasziljevics Andrejev volt az első az orosz történelemben, aki az 1800-as évek végén orosz népdalokat kezdett gyűjteni. Elvarázsolta őt a balalajka hangjának szépsége, melyen a földműves parasztok játszottak birtokaikon.
Meg is próbálta divatba hozni a hangszert a magasabb társadalmi réteg körében is, de
a nyers hangszer az orosz arisztokrácia számára nem vált kedveltté.
Andrejev ezután két hegedűkészítővel és egy asztalosmesterrel kezdeményezett hosszantartó együttműködést. Ők négyen hosszáfogtak a balalajka rekonstrukciójához: bundokat építettek a fogólapra, felnagyították a hangszertestet és a hangszekrényt, ezáltal színpadon is alkalmazhatóvá vált a balalajka. Andrejev elismert balalajka előadóművész és tanár lett, akit gyakran a „balalajka apjának” neveznek. Kísérletezni kezdett a hangszerrel és létrehozta a teljes balalajka – hangszercsaládot, mely – a szimfonikus zenekarokhoz vonós hangszercsaládjához hasonlóan – a hangok teljes spektrumát nyújtotta a szoprántól a basszusig.
Azóta balalajka játékosok több generációja került ki Andrejev iskolájából. Habár professzionális zeneszerzők a szóló daraboktól a concertóig mindenféle műfajban alkottak műveket speciálisan erre a hangszerre. A balalaika domináns repertoárjában azonban továbbra is népzene maradt, mely Vaszilij Andrejev által került előtérbe.
(Via tvkultura.ru, balalaika.com)
