Az Angol Nemzeti Opera (English National Opera – ENO) volt fő-zeneigazgatója szerint az opera a drága jegyek, a puccos kiöltözés és a rendezői önmegvalósítás szinonimájává vált, holott alapvetően az egyenlőség és az egyszerűség műfaja.
Mark Wigglesworth a londoni Old Vic színház centenáriumát köszöntő véleménycikkében arról ír, hogy az első operákat kis terekben adták elő, és ezek a kamaraművek az énekesek és a közönség közti közvetlen, intim kommunikációt jelentettek, a közelség pedig egyszerű kifejezésmódot igényelt, ahol a hangsúly a zenére és a szövegre esik. Az ember évezredek óta mesél történeteket és énekel, ami az opera magját jelenti. Az emberi hang érzelmeket fejez ki, a dallam és a szó ezt felerősíti, ha mindez drámai helyzetbe kerül, az eredmény valami egészen mélyen megérintő lesz.
Mindezek ellenére sokan mégis eltartják maguktól az operát, ami a karmester szerint nem a műfajt, hanem az operaházakban szerzett élményeket jelenti, a mű és az esemény teljesen elváltak egymástól. Wigglesworth úgy véli, ez azoknak a támogatóknak köszönhető, akik egymással versenyezve hiúsági kérdést csináltak az operába járásból, mert az előadások kiállítása, a csomagolás a műveket akár el is takarhatja. A karmester szerint
Az opera ugyanolyan csodálatosan működik egy tehetős, hagyományos operaházban, mint egy sátorban. Nézhetjük a szabad ég alatt, egy tikkasztó olasz éjszakán, vagy egy angol vidéki házban, az eső hangjával aláfestve. Megérinthet embereket falusi kultúrházakban, iskolákban és börtönökben. Örömmel tölthet el az utcákon, provokálhat egy régi raktárban.
Wigglesworth nem azt állítja, hogy aki pezsgőzik a szünetben, az kevésbé szereti az operát, hanem azt, hogy a műfaj iránt táplált érzések nem attól függenek, ki hogyan van öltözve. Ha valaki pólóban megy, menjen pólóban, ha valaki estélyit akar felvenni, vegyen fel estélyit.
Leszögezi azt is, csak minőséggel lehet meggyőzni a nézőket. Természetesen a volt fő-zeneigazgató pontosan tudja, hogy nem olcsó a műfaj, hiszen nagy előadói apparátust és létszámot igényel, de azzal nem ért egyet, hogy minél magasabb a jegyár, annál jobb a produkció. A karmester szerint az opera mindenkiről és mindenkihez szól. Nem kell hozzá extravagáns kiállítás, csak szenvedély.
(Via The Stage)
