Ottorino Respighi olasz zeneszerző impresszionista darabjai, a Róma kútjai, a Róma fenyői és a Római ünnepek leírások és vallomások, amelyek az örök városról és az örök városhoz szólnak, és bennük a látvány zenévé fogalmazódik.
Ottorino Respighi 1979. július 9-én született Bolognában, és 1936. április 18-án hunyt el Rómában. Zeneszerző, zenetudós, karmester, az Accademia Nazionale di Santa Cecilia tanára, majd igazgatója. Farkas Ferenc a tanítványai közé tartozott, de jó barátságot ápolt Kodály Zoltánnal is.
A triptichon első, 1916-os művét így vezette be Respighi:
„Ebben a szimfonikus költeményben a zeneszerző azokat az érzéseket és látványokat kívánja kifejezni, amelyeket Róma négy kútja keltett benne abban a napszakban, amikor jellegük a leginkább összhangban van a környező tájjal, és amikor szépségük a legékesebben szól a szemlélőhöz.”
Az 1924-es második darabban a zeneszerző Rómán kalauzol bennünket végig, és a jellegzetes sötét lombú fenyőfákkal a főszerepben különböző napszakokban mutatja be a Villa Borghesét, a katakombákat, a Giancolót és végül a Via Appiát.
A triptichont záró 1928-as harmadik mű négy tételének témája az ókori Róma barbár ünnepi játékai, a keresztény zarándoklatok, a római kastélyok világa és az utca mulatságai.
