1845. augusztus 27-én született és 1914. június 10-én hunyt el Lechner Ödön, aki a magyar szecessziós építészet úttörőjének számít. Olyan épületeket tervezett, mint az Iparművészeti Múzeum, a volt Állami Balettintézet épülete, a Földtani Intézet, a volt Postatakarékpénztár, a kecskeméti és a szegedi városháza.
Pesten és Berlinben tanult – itt a vas tartószerkezetekről tartott előadások különösen nagy hatással voltak rá -, majd ifjú házasként egy évet töltött Itáliában. Pesten tervezőirodát nyitott, majd egy családi tragédia, felesége halála után Párizsba utazott, ahol műemlékek restaurásával is foglalkozott, és Angliában is gyűjtött tapasztalatot.
Második angliai útja, különösen a Victoria and Albert Museumban Zsolnay Vilmossal töltött órák erősen befolyásolták a kezdetben a német akadémizmus, majd a historizmus jegyeit magán viselő stílusát: Lechner a magyar folklór, az ázsiai, perzsa és indiai díszítőművészet felé fordult.
Lechner Ödön – Strelisky Lipót prtréja – Vasárnapi Ujság 1898, 6. szám – forrás: Wikipedia)
Királyi tanácsosi címet kapott, a Képzőművészek Egyesülete nagy aranyéremmel jutalmazta a Postatakarékpénztárért, 1911-ben pedig a római nemzetközi építészeti kiállításon bemutatott életművéért Otto Wagnerrel együtt szintén nagy aranyéremmel tüntették ki.
Lechner Ödön szobra a Szent László-templom előtt
„A magyar nemzeti formanyelv kialakítására tett kísérlete a korszak legjelentősebb műveit hozta létre, melyek iskolát teremtettek még ha a személyes irányítása alatt álló és műveinek nem formáit, hanem szellemét tovább vinni hivatott mesteriskola létrehozására való törekvés kudarcot vallott is. Építészetének tudatos, elméleti (tanulmányokban is kifejezett) kialakítása a korszakban egyedülálló, úttörő jelentőségű” – írja róla A századforduló magyar építészete című kötet.
„Lechner Ödön a historizmus és a modern közötti átmenet időszakának kezdetén jelentkező, korszakváltó jelentőségű korai premodern építészetének különlegessége azonnal szembeötlő. Nagyszabású épületei illeszkednek a városi történeti szövetbe, de sajátos formanyelvükkel azonnal ki is emelkednek abból. Építészetére többen felfigyeltek a 19-20. század építészetét kutató neves építészettörténészek közül is. (Nikolaus Pevsner így ír Lechnerről: „Feltétlenül a nagy mesterek közé sorolom Lechner Ödönt, az Iparművészeti Múzeum és a Postatakarék alkotóját. A Múzeum az eklektikustól egy önálló stílushoz való átmenetet jelent, míg a Postatakarék épülete teljesen egyéni stílusú, és alig marad el Gaudí szintje mögött. (…) A belső központi csarnok nem elég nagy, de a felső világítás olyan különleges ablakformákkal van megoldva, hogy egészen Le Corbusier Ronchamp-i kápolnájáig nem leljük párját. Íme, még egy magyar épület, amely európai szinten is jelentékeny.” 1966) Lechner Ödön sajátos, stílusirányzatba nehezen besorolható művészete egyediségében utánozhatatlan volt és maradt, ugyanakkor tanítványaiban és követőiben mégis kiemelkedően nagy hatásúnak bizonyult, mind a szecessziós stílus egymást követő ágazatainak kiteljesedése, mind a modern értelemben vett építészeti alkotói szabadság útjának kibontakoztatása terén.
Lechner művészetének ismerete még mindig hiányzik az európai építészettörténeti közgondolkodásból, pedig nemcsak egy egzotikus magyar építész: művészetében ugyanolyan programot hajtott végre, ugyanolyan sikeresen alkotta meg építészeti oeuvre-jét, mint a szakmailag elismert és széles körben népszerű Horta vagy Gaudí.
Lechner nem marad el a két nagy mester mögött, s fantasztikus épületeivel gazdagítja a világ építészetének, kultúrájának egyetemes kincsét.”
(Forrás: Világörökség Magyarországon)
