Father John Misty a 2010-es évek egyik legfontosabb dalszerző-előadója, az egyik legmeghatározóbb mai hang a gitáros popzenében. Erre a szintre azonban csak egy felfelé vezető, de nagyon kanyargós úton jutott el.
Az 1981-es születésű Josh Tillman több zenekar és még több szólólemez után az előző évtized végén bekerült a korszak egyik legünnepeltebb folkos-pszichedelikus rockzenekarába, a Fleet Foxesba – dobosként. Sokak számára hosszú befutási kísérletek után nyilván ez lenne a csúcs: az egyik legelismertebb zenekarral járni a világot. Tillman számára azonban ez csak az utolsó lépcsőfok volt az igazi siker kezdetéhez – és ez az igazi csúcs az idei God’s Favorite Customer című lemezén is tart még, szerencse, hogy ennek turnéján végre Magyarországon is láthatjuk.
Egy posztrockzenekar, a Saxon Shore dobosaként 2003-ban rögzített először lemezt, de még abban az évben kiadta saját debütáló albumát is J. Tillman név alatt, hogy aztán gyorsan önállósítsa magát – bár később is gyakran és szívesen zenélt végig egy-egy turnét mások kísérőjeként.
A folkos, többnyire csupasz, sőt csontig ható és önmagával is kíméletlenül őszinte J. Tillman-albumok
eleinte egészen apró kiadóknál jelentek meg, de a 2009-es Vacilando Territory Blues már a jó nevű Bella Union lemezcégnél, és a hallhatóan nagyobb büdzsé jót tett a felvételeknek, a befutás azonban ekkor még a következő LP-kkel is távoli cél maradt. Pedig Tillman ekkoriban működött párhuzamosan a Fleet Foxes dobosaként – ami persze talán inkább hátráltatta is ezt a folyamatot. Mindenesetre miután kilépett a népszerű zenekarból, határozott elképzeléssel vágott bele szólókarrierje második fejezetébe.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
A kilépés persze olyan szempontból nem volt túlzottan bátor elhatározás, hogy a döntés meghozatalakor már tudhatta, a Fleet Foxes hamarosan amúgy is hosszú évekre le fog állni – no meg azt is alighanem pontosan érezte, hogy az utóbbi időben jobbak lettek a dalai.
A korszakváltást egy új alteregó bevezetésével nyomatékosította: az egyházi asszociációt keltő Father John Misty (John Misty atya) név erősen vallásos neveltetésének adott enyhe fricskát.
A 2012-től ezen a néven kiadott albumok már jóval jelentősebb figyelmet keltettek, főleg a 2015-ös I Love You, Honeybear című album, amelyet a kritikusok világszerte az év legjobb lemezei közé soroltak. A gitár helyett eddigre a zongora lett a fő hangszere, a megszólalás pedig a hetvenes évek eleji, lágy hangszerelést kedvelő zongorista dalszerző-előadók (Elton John, Randy Newman) zenéjével mutatott rokonságot.
Father John ironikus, fapofa humorú dalainak témái a dekadens életvitelből való szabadulástól eljutottak a sok keserv után meglelt egyszerű boldogságok megénekléséig, amit aztán hol erősebben személyes, hol a nagyvilágba kitekintő lemezeken élvezhetünk. De ma már, amikor társadalomkritikus, akkor is a szeretethez jut el:
Amikor megfeledkezünk arról, hogy óvnunk és szeretnünk kell egymást, akkor a világ valóban azzá a groteszk komédiává válik, amelynek manapság naponta látjuk. De van más választásunk is: az, hogy nem feledkezünk meg erről.